Marija Vasić Donojan (Marija Vasity Donojan) – Senta, 13. 02. 1967 –
Iz zbirke pesama: Nevine godine (1992)
Az „Ártatlan évek“ kötetből (1992)
glosa protiv marije
kako rekosmo protiv marije protiv
njenih vlasi njenih ruku i njenih usana
marija magna magdalena
izašla iz prostora kužnih
ćutanjem tresući večnost
asocijacija na majku terezu
blagoslov nek padne na razbijeni život
i da bi nastala
radost tamo gde nema povoda
čuvao sam stvari strahotnog rigajućeg zmaja
ali navedoh na njega san izgovarajući nad njime
korisno ime svoga oca našeg namesnika i carice majke
o moju haljinu slave koju sam nekad nosio i moj plašt
vezan bez greške izvršitelja dela njegovih
isplela je svoje vlasi
ćutanjem marija magna magdalena
brzi konji nas nose putem između topola
i slika cara nad carevima beše predstavljena svuda
ribari su nad rekama posedali za praznik
čudna se pesma talasa u nama
a glasi ovako: imam cipelice od mišje pice
i iste takve rukavice
ko sam ja sledbenik što igra nad veličanstvom
opasan put je i težak a ja za takvo putovanje mlad
već njene ruke se spustiše naniže u
istočni egipat
ćutanjem izašla iz prostora kužnih
bio sam carev sin i služio njihovom kralju
i zaboravio sam na perlu po koju su me poslali
roditelji moji
česte promene vremena bile su teško podnošljive
a njene duge usne dovoljno daleke za poljubac
kosmos je buncao đavoljim jezikom
o zano sam da će početi da govori i uhom
velikim lovio zvuke njene prgave pesme
i zaogrnuo se
ćutanjem ćutanjem tresući večnost
baš su je prokleli onog dana kada je
ismejana maslačkom na zaboravljenim padinama
rasporila svoj trbuh i nadzemaljske ruke
čekajući oproštaj i raspitujući se za njega
a zlatno doba bronzano doba gvozdeno doba
doba magije
kada su besovi igrali u meni ličio sam sebi na
anđela
o strašno je pomisliti da će se spominjati ono
što sam zaboravio
vičem molitvu za svaki slučaj nedeljama
i spasi nas od galaktičkog ćutanja
ćutanjem asocijacija na majku terezu
glossza mária ellen
ahogy mondtuk mária ellen hajfürtjei
ellen kezei ellen és ajkai ellen
mária szent magdaléna
a gúzsbakötött térből hallgatással tört ki
hallgatással rázta meg az öröklétet
teréz-anyára emlékeztetett
szenteltessék meg az élet az összeroncsolt
és hogy ott is öröm fakadjon
ahol nincs rá semmi ok
a félelmetes böfögő sárkány holmiját őriztem
de álomba bugyoláltam hivatalnokunk apám
majd a császárnő édesanyjának nevét suttogva
és szólva az egykor hordott hírnevet hozó ruhámról
a tökéletesen szőtt palástomról saját fonalát
tanaik végrehajtója
mária szent magdaléna hallgatással fonta
vágtató lovak hátán haldunk a nyárfák között
mindenütt a császárok császára képét hirdetik
a halászok a folyópraton ünnepre várva gyülekeznek
furcsa dallam hullámzott
így hangzott: cipőm is kesztyűm is
egérpunciból készült
ki vagyok követő aki a hatalmassal játszadozik
nehéz és veszélyes ez az út s én oly fiatal utas vagyok
kezei már mélyre hatoltak
keletegyiptomba
a gúzsbakötött térből hallgatással tört ki
a császár fia voltam királyukat szolgáltam
és megfeledkeztem a gyöngyről amiért szüleim
küldtek
a sűrű időváltozások nehezen voltak elviselhtők
és hosszú ajakai a csóktól oly távoliak
a kozmosz a sátán nyelvén dadogott
ó tudtam egyszer beszélni kezd feszülten
figyelve fogtam fel szemérmetlen verseinek üzeneteit
hallgatásba
burkolózott hallgatással rázta meg az öröklétet
épp azon a napon átkozták el mikor
kigúnyoltan az elfeledett lankán pitypanggal
hasította fel hasát és a földfeletti karok
megbocsátásra vártak utána érdeklődtek
a bronzkor a vaskor a varázskor
aranykorában
amikor düh táncolt bennem önmagamat angyalhoz
hasonlítottam
elkeserítő a gondolat azt fogják emlegetni
amit elfeledtem
mindenesetre vasárnaponként hangosan fohászkodom
ments meg minket a galaktikus hallgatástól
hallgatással teréz anyára emlékeztetett
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése