Marija Vasić Donojan (Marija Vasity Donojan) – Senta, 13. 02. 1967 –
Iz zbirke pesama: Nevine godine (1992)
Az „Ártatlan évek“ kötetből (1992)
suncaigrač
u meni su čuvari koji će odlučiti
da treba prekinuti
igru koliko tragova u peščanoj pustinji zavejao
je vetar zrnca
su skupljali satovi da pokažu tačno vreme a ja
nisam im nikada dao
da ubiju moja sunca nisam im
nikada dao
da se igraju
sa mnom u meni
vodoskoci plavetnila
grade svoje kule dan
kada su mi napravili krila i poslali me
u nepoznato
sačuvao sam
u zenici prostora u meni
su čuvari koji će odlučiti
da treba prekinuti
igru staviće mi lisice na ruke
i reći kraj
potpuno pomračenje sunca
a napjátékos
bennsőmben őrök határozzák meg
mikor kell megszakítani
a játékot mennyi nyomot temetett be már a szél
a homoksivatagban a szemcséket
hogy mutathassák a pontos időt órák gyűjtögették
de én sosem engedtem meg
hogy megöljenek sosem
engedtem meg
hogy bennem velem
játsszanak
a kékség szökőkutai
saját váraikat építik
a napot mikor az ismeretlenbe
küldtek
megőriztem
a tér szemgödrében bennsőmben
őrök határozzák meg
mikor kell szakítani
a játékkal kezeimet bilincsbe verik
és mondják nincs tovább
teljes napfogyatkozás
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése