Kassák Lajos (Lajoš Kašak)
Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.
Mottó (Ó élet, ki hátamon…)*
Ó élet, ki hátamon hordtam a házam
és csúsztam az árkot a gondfa tövén,
most nyisson a bánatok árva gubója
és nyisson utamra a messze világ.
Mert voltam idáig a könnyek igása,
ki szántja szemének a drága körét –
de lettem a dac, ki az égre dörömböl:
megdúlt ige mécsese, tűzteli kín!
*Eposz Wagner maszkjában, 1915
Moto (Oj živote, na leđima...)*
Oj živote, dom sam na leđima nosio
i u podnožju stabla brige jarkom puzio,
sad nek se otvori samotna čahura tuge
i nek mi se otvori cesta nepoznatog sveta.
Jer dosad sam težâk suza bio,
vredne krugove svojih očiju kopao -
al sam prkos postao, ko nebom hara:
luč razorene propovedi, jad pun žara!
*Ep u Vagnerovoj krabulji, 1915
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése