Ladányi Mihály (Mihalj Ladanji)
Dévaványa, 1934. február 12. – Csemő, 1986. szeptember 20.
Ha jön a tél
Nem kereslek telefonon
a csikorogva bezárult
otthonokban,
nem kereslek
csak itt az utcán
s a kávéházi lányok között.
Hol is keresnélek máshol,
te paradicsomból kiüldözött?
Ha eső csorog,
hidak alatt,
vasúti aluljárókban
várakozom rád –
Kiszellőztetem zsebeimet,
csak címek voltak benne,
ahol már sose várnak.
Ha jön a tél,
a várótermek melegek.
Egyszer arra jöhetnél.
A ködben-bolyongónak
te maradtál csak,
de turisták közt
őgyelegsz már te is,
festett kendőért
riszálod derekad,
nyomorod tőlem messze visz…
De míg a homály
táncol az utcakövön,
a pályaudvari melegedőben várlak,
hiszen
te is keresel valakit:
látom az átvérzett kötést
az életeden!
Kad zima dođe
Ne tražim te telefonom,
u škrgutu zabravljenim
domovima
ne tražim te,
tek na ulici
i među kafanskim devojkama.
Gde bi te drugde tražio
iz blaženstva raja prognanu?
Kad kiša pada
pod mostovima,
nadvožnjacima
čekam te –
Provetrih svoje džepove,
nađoh samo adrese
gde me niko ne čeka.
Kad zima dođe
čekaonice su tople.
Jednom bi mogla doći.
Lutalici u magli
samo si ti ostala
a i ti već među
turistima tumaraš,
zbog šarene marame
kukovima njišeš,
od mene te beda odvlači…
Ali dok sumrak
na pločniku pleše,
u toplini čekaonice te čekam
jer
i ti tražiš nekoga:
vidim prokrvljen zavoj
na tvom životu!
Prevod: Fehér Illés
Objavljeno: Ezüst híd – Srebrni most (2011)
Családi kör – Novi Sad
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése