Keresés ebben a blogban

2013. augusztus 30., péntek

Tanja Stupar – Trifunović Put – Út


Tanja Stupar – Trifunović, Zadar 20. 08. 1977 –



Put

Pisac je putovao devet sati
pola sata je čitao svoje priče njegova žena je dremuckala
ona ne voli kako on piše
i voli drugog pisca
čitati naravno
pisci i nisu za ljubav nego za literaturu

Ivica i Marica su pošli na put
da traže istinu
prosipali su mrvice od kruha da se znaju vratiti kući
ali mrvice su pojeli vrapci
i Ivica i Marica su cijeli život ostali na putu
sa izuzetkom od nekoliko dana provedenih u luksuznom vještičjem hotelu
slatkog zaborava koji ih je mogao koštati glave

Pisac i njegova žena odsjeli su u skupom hotelu
koji je platio organizator promocije
lica su im bila bijela i umorna od puta
ona je pošla s njim zato što on ima zdravstvenih problema
uveče u krevetu leže ukočeni i hladni jedno kraj drugog
kao da isčekuju smrt

Ivica i Marica već godinama maštaju o povratku
i kada Marica počne da priča o kući ili predlaže da sagrade drugu bilo gdje i bilo kakvu
Ivica je tješi i hrabri riječima o čovjeku kao neutemeljenom biću čija je istina levitacija nad bezdanom o kojem ne zna ništa tek sluti da kuća bića njegovog bez temelja lebdi u vazduhu zahvaljujući ljubavi
i da je kuća zapravo sam put luda Marice i da se nemaš gdje vratiti ni otići
jer kuća hoda s tobom
sve to njoj govori Ivica i krišom plače i mašta o onoj kući
koja je stajala na početku svega
još prije puta


Út

Az író kilenc óra hosszat utazott
fél órán át olvasta elbeszélését asszonykája szendergett
nem szerette írásait
másokat szeretett
olvasni
az írók nem a szerelem hanem az irodalom szülöttei

Jancsi és Juliska útnak eredtek
az igazságot keresték
hogy visszataláljanak az útra kenyérmorzsát hintettek
de a morzsát megették a verebek
így Jancsi is Juliska is egész életükben vándoroltak
kivéve néhány a boszorkányok fényűző szállójában édes feledésben
eltöltött napot melyekért életükkel fizethettek volna

Az író és felesége pazar hotelben szálltak meg
a bemutató szervezője fizette
sápadtak voltak a hosszú fárasztó út után
felsége csak beteges volta miatt kísérte
lefekvés után mereven ridegen feküdtek egymás mellett
mint akik a halált várják

Jancsi és Juliska évek óta a hazatérésről álmodoztak
és mikor Juliska saját képzeletbeli házukról kezdett mesélni melyet bárhol felépíthettek volna
Jancsi az emberi lét megalapozatlanságával vígasztalta és bátorította melynek igazsága az ismeretlen szakadék feletti lebegés  és csak sejti hogy otthona a szerelemnek köszönhetően alapok nélkül úszik valahol a levegőben
és Juliska útja és az a ház bolondság nincs hová se visszatérni se távozni
mert a ház elkísér utadon
ezt mondta Jancsi és titokban sírt egy házról álmodott
a mindenekelőttiről
az út kezdete előttiről

Fordította: Fehér Illés



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése