Tanja Stupar – Trifunović, Zadar 20. 08. 1977 –
Put
Pisac je putovao devet sati
pola sata je čitao svoje priče njegova žena je dremuckala
ona ne voli kako on piše
i voli drugog pisca
čitati naravno
pisci i nisu za ljubav nego za literaturu
Ivica i Marica su pošli na put
da traže istinu
prosipali su mrvice od kruha da se znaju vratiti kući
ali mrvice su pojeli vrapci
i Ivica i Marica su cijeli život ostali na putu
sa izuzetkom od nekoliko dana provedenih u luksuznom vještičjem hotelu
slatkog zaborava koji ih je mogao koštati glave
Pisac i njegova žena odsjeli su u skupom hotelu
koji je platio organizator promocije
lica su im bila bijela i umorna od puta
ona je pošla s njim zato što on ima zdravstvenih problema
uveče u krevetu leže ukočeni i hladni jedno kraj drugog
kao da isčekuju smrt
Ivica i Marica već godinama maštaju o povratku
i kada Marica počne da priča o kući ili predlaže da sagrade drugu bilo gdje i bilo kakvu
Ivica je tješi i hrabri riječima o čovjeku kao neutemeljenom biću čija je istina levitacija nad bezdanom o kojem ne zna ništa tek sluti da kuća bića njegovog bez temelja lebdi u vazduhu zahvaljujući ljubavi
i da je kuća zapravo sam put luda Marice i da se nemaš gdje vratiti ni otići
jer kuća hoda s tobom
sve to njoj govori Ivica i krišom plače i mašta o onoj kući
koja je stajala na početku svega
još prije puta
Út
Az író kilenc óra hosszat
utazott
fél órán át olvasta
elbeszélését asszonykája szendergett
nem szerette írásait
másokat szeretett
olvasni
az írók nem a szerelem hanem
az irodalom szülöttei
Jancsi és Juliska útnak
eredtek
az igazságot keresték
hogy visszataláljanak az
útra kenyérmorzsát hintettek
de a morzsát megették a
verebek
így Jancsi is Juliska is
egész életükben vándoroltak
kivéve néhány a boszorkányok
fényűző szállójában édes feledésben
eltöltött napot melyekért
életükkel fizethettek volna
Az író és felesége pazar
hotelben szálltak meg
a bemutató szervezője
fizette
sápadtak voltak a hosszú
fárasztó út után
felsége csak beteges volta
miatt kísérte
lefekvés után mereven
ridegen feküdtek egymás mellett
mint akik a halált várják
Jancsi és Juliska évek óta
a hazatérésről álmodoztak
és mikor Juliska saját
képzeletbeli házukról kezdett mesélni melyet bárhol felépíthettek volna
Jancsi az emberi lét
megalapozatlanságával vígasztalta és bátorította melynek igazsága az ismeretlen
szakadék feletti lebegés és csak sejti
hogy otthona a szerelemnek köszönhetően alapok nélkül úszik valahol a levegőben
és Juliska útja és az a ház
bolondság nincs hová se visszatérni se távozni
mert a ház elkísér utadon
ezt mondta Jancsi és
titokban sírt egy házról álmodott
a mindenekelőttiről
az út kezdete előttiről
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése