Tanja Stupar – Trifunović, Zadar 20. 08. 1977 –
Zablude
To je meki omotač od malo vate u ušima noću da ništa ne ometa san
ili u cipeli da ne žulja nešto nježno i sitno što amortizuje bol
Budi moje zablude moja soba za izolaciju od zvuka moja slamka
za čist vazduh budi moje zablude koje neću morati razotkriti nikom a najmanje sebi
koje će me držati za ruku kad se bojim i praviti se da ne primjećuju moj strah
dok gledam kako se topi snijeg kako se lome glečeri kako nestaje svijet
koji je Bog tako dugo i pažljivo stvarao
kako se u mojoj nutrini odranjaju stijene ka dolje a dolje je vrtoglavo daleko i strašno
kako mi se prsti noću u snu kače o ništa i drhte
budi moje zablude kojih će mi biti pune ruke
budi moje regenerišuće zablude oblog hladan na vrelo čelo
budi moje mudre zablude koje će me ubijediti
da se svijet stalno rađa i da se rađa čak i dok umire i da je sve bolji
samo se meni blesavoj nekad učini da je sve gori
jer mi ponestanu
te nježnje te spasonosne zablude koje donosiš
Tévedések
Puha
vattaköteg éjjel a fülben hogy álmodat semmi se zavarja
vagy apró
fájdalmat enyhítő lágy valami a cipőben hogy ne törjön
Ébreszd
tévedéseimet hangszigetelt az én szobám szalmaszálam
ébreszd
tévedéseimet melyeket nem tárok fel senkinek magamnak sem
ha félek
azok vezetnek és nem veszik észre félelmemet
míg bámulom
hogy olvad a hó hogy szakadnak a gleccserek hogy tűnik el a világ
melyet
Isten hosszan figyelmesen teremtett
hogyan
omlanak bennem a sziklák a mélybe a szédítő félelmetes messzeségbe
éjjel
reszkető ujjaim hogyan kapaszkodnak a semmibe
ébreszd a tévedéseimet
tele lesz velük a kezem
ébreszd
újjászülető tévedéseimet hűsítik a forró homlokot
ébreszd
bölcs tévedéseimet melyek meggyőznek
a világ a
halálban is állandóan megújul és egyre tökéletesebb
csak
balgaságom látja egyre rosszabbnak
mert
számomra eltűnnek
a gyengéd menedéket nyújtó tévedések
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése