Mesud Islamović – Medo Goranin
Banja Luka, 24.10.1926. – Bihać 2002.
Mostovi u očima
Vidiš li
vjetar je nasmijao boriće
sunce je kamenju oči ispilo
zemlja ne drhti pred oluju
more se naslonilo na obalu da čuje masline
a Ti se plašiš vremena u kome smo dvije staze
Da li si osjetila kad sam preko svega
postavio izmišljene mostove povratka
Ti si već oranica i korijenje hraniš mlijekom
ne plaši se
jer izmišljene mostove povratka
nije zabranjeno postavljati...
Ne razmišljaj tako glasno
iscuriće Ti mlijeko
izmorićeš prošlost
pokušaj da misliš na dvije staze
i zaboravi moje izmišljene mostove...
Hidak a szemekben
Látod-e
a szél megnevettette a
fenyőket
a nap kiszítta a
sziklaszemeket
a föld nem fél a vihartól
a tenger a partra
támaszkodott hogy hallja az olajfákat
Téged pedig riaszt az az idő
mikor még két ösvényként léteztünk
Érezted-e mikor mindenek
felett
gondolatban a visszatérés
hídját építettem
Te már szántóföld vagy a
gyökereket tejjel táplálod
ne félj
nem tilos gondolatban
a visszatérés hídját
építeni…
Ne gondolkozz ily hangosan
szét fog folyni Belőled a
tej
kifárasztod a múltat
próbálj a két ösvényre
gondolni
és felejtsed el képzelt hídjaim…
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése