Da nježnost preorem svojim pogledima
Da ponesem malo radosti sa lica sretnih
Da uselim svoje želje u tuđu stvarnost
Da se veselim samo što se mnogi vesele
Da zaboravim sebe i da našem nekog drugog u sebi
Da me proglase ubicom zbog svega
Da ostanem na rubovima čekanja
Reci mi u čemu želiš da me nađeš
Reci mi kakve su moje oči poslije naših susreta
Reci mi ima li mjesta u tvom srcu za jedan grob
Reci mi kojeg dana ću da izdahnem u tebi
Poći ću još noćas na izvor našeg našeg početka da se oprostim
Poći ću sa tvojom pričom o velikoj ljubavi
Poći ću sa našom malom tajnom za ova ljudska stradanja
Poći ću da se ne moram vraćati kroz groblja naših sanja
Poći ću da ostaneš sretna ako je to moguće
Poći ću i ne pitaj više za mene jer mene nema
Poći ću – zaboravila si me u tuđem smijehu danas
Poći ću prvi put polaskom bez povratka...
Nemoj mi više dolaziti ni u snu
Nemoj da se zamaraš samo zbog ispričanih želja
Nemoj, jer te čeka život čovjekov a ja sam izgubljena stvar
Nemoj da me sažaljevaš što sam se našao u tebi
Nemoj da žališ – ti i ja smo ipak bili dobri
Nemoj zaboraviti da se sjetiš
Nemoj da zaboraviš naše skrovište samo zbog obećanja
Ako sam ti dao sebe ponosam sam na to davanje
Ako nekad budeš plakala potraži me u svojim suzama
Ako je ova ipovijest smiješna ti se nećeš čuditi
Poslednji put mi reci šta da učinim noćas
Poslednji put pozdravljam – zbom
Poslednji put odlazim – ako griješim dođi mi
Poslednji put mi dođi da se oprostimo zaista...
Vasárnap
Ríkassam meg a jegenyéket
zúzzam össze a csillagokat
Szántsam
fel tekintetemmel a gyengédséget
Hozzak
vidámságot a boldogok arcáról
Költöztessem
vágyamat idegen lélekbe
Örüljek
csak azért mert sokan ujjonganak
Felejtsem
el önmagamat és találjak magamban valaki mást
Nyilvánítsanak
mindezekért gyilkossá
Maradjak
a várakozás szakadékánál
Mondd
miben szeretnél meglelni
Mondd
találkozásunk után milyen a szemem
Mondd van-e
helyes szívedben egy sírnak
Mondd
benned mikor leljem halálom
Még az
éjjel búcsúzni kezdetünk eredetéhez indulok
Az
örökös szerelemről szóló meséddel indulok el
A
gyötrődésről szóló titkunkkal indulok el
Elindulok
hogy ne kelljen álmunk sírjára visszatérnem
Elindulok
hogy boldog lehess ha ez lehető
Elindulok
és ne érdeklődj utánam mert nem létezem
Elindulok
– idegen mosolyában feledtél el
Elindulok
a visszaút nélküli ösvényen...
Ne
keress fel álmomban
Ne
fáraszd magad a be nem teljesült vágyakkal
Ne,
mert rád emberi sors vár én pedig elveszített tárgy vagyok
Ne
sajnálj azért mert benned találtam meg önmagam
Ne
sajnálj – mi ketten mégis egyek voltunk
Ne
felejts el emlékezni
Ne
feledd el búvóhelyünket hisz megigérted
Ha
neked önmagamat adtam erre büszke vagyok
Ha
valaha is könnyezel keress fel könnyeddel
Ha
nevetséges is ez a vallomás nem fogsz meglepődni
Utoljára
mondd ma éjjel mit tegyek
Utoljára
köszöntelek – isten veled
Utoljára
indulok el – gyere vissza ha tévedtem
Utoljára gyere vissza hogy
végleg elbúcsúzzunk…
Fordította: Fehér Illés
