Keresés ebben a blogban

2013. december 30., hétfő

Kemenczky Judit A sivatag keresztje – Krst pustinje

Kemenczky Judit portréja

Kemenczky Judit
Budapest, 1948. augusztus 9. – Budapest, 2011. augusztus 19.


A sivatag keresztje

Ingó fák délibábja 
a tökéletesen sárga semmiben 
az agyban gerjesztett feszültség 
villámló fájdalma 
a koponya napórájában 
a prófétaidő 
lassan lepergő 
molekulák homokszemcséit görgeti 
Ez lenne a sivatag? 
amibe esőtonnák könnyek 
korbácsolják az életet? 
Igen Ez. 
az ég szívritmusával 
amit ma magamhoz veszek 
szűziesen fehér 
kerek ostyaként 
hogy érezzem mellkasom 
tabernákulumában dobogni 
a misztikus nők 
e fénnyel terhes 
víztiszta csatornák 
ellenállhatatlanul édes erejét 
kristályhalmok 
kottafejek
kékeszöld hangok 
a száj vak börtönéből 
szökött vadmadárként 
egyenként szállnak fel 
feketén suhogó ruhák 
a trónusán három személyben
hallgató 
egyetlen és szent királyhoz: 
Krisztus a neve 
Mit mondjak Neked magamról 
e kitépett papírlapon 
Aki vércseppjeimet is számon tartod 
darabonként megszámlálod
hiszen 
e rubintvörös áttetsző 
folyékony kövek 
alkotják a Te élve lélegző 
palástod szegényes díszeit 
mit mondjak Rólad magamnak 
sivatagi szobámban? 
ahogy naponta 
kiemeled ágyából 
fölemeled a két kezem 
és megveted a kereszt ágyát 
fehéren hullámzó
mellkasomon


Krst pustinje

U savršenom žutom ništa
fata morgana pomičnih drva
u mozgu sevajuća bol
inducirane napetosti
vreme proroka
u lobanji sunčanog sata
sporo kotrljajuće
molekule peščanih čestica valja
Zar je to ta pustinja?
u kojoj tone kiše suze
bičuju život?
Da Ta.
sa ritmom nebeskog srca
što danas u sebi primam
u vidu nevinobele
okrugle hostije
da bi u tabernakulumu
mojih grudi osećao kucanje
neodoljivu slatku snagu
sa tim svetlom otežane
vodenobistre kanale
mističnih žena
gomile kristala
glave nota
plavkastozeleni glasovi
kao odbegle ptice
pojedinačno lete
iz slepog sužnja usta
crnošušteća odeća
do na piedestalu u tri lika
šutećeg
jedinog i svetog kralja:
ime mu je Hrist
Šta da Ti pričam o sebi
na tom otkinutom delu papira
Ti koji mi i o kapima krvi vodiš računa
pojedinačno ih prebrojavaš
jer
ti rubincrveni prozirni
tečni kamenčići
čine sirotinjske ukrase na Tvom
živodišućem plaštu
šta da pričam o Tebi samoj sebi
u mojoj pustinjskoj odaji?
kako svakodnevno
uzdižeš iz kreveta
podižeš mi ruke
i postaviš postolje krsta
na mojim belim
talasastim grudima

Prevod: Fehér Illés
 

1 megjegyzés: