Danja Gašpar Đokić Doručak s Ilijom – Reggeli Ilijával



Danja Gašpar Đokić (Gaspar Gyokity Danya)

Ploče Luka, 05. oktobar 1960 –

Doručak s Ilijom

Moglo je izgledati
kao "Doručak kod Tiffanyja"
jer sve je bilo tu na mjestu
malena crna haljina
dogorjela među prstima cigareta
bjegom od same sebe
u negdje kroz dim

čak je i mačka bila tu
sa svih svojih devet života
iako se nisam osjećala
samoj sebi nimalo poželjnom
pa ni kroz poeziju odloženu
prije nešto više godina
na gornjoj polici uma

više bi mi odgovarao
Manet-ov "Doručak na travi"
jer nosi u sebi i kupanje
kojim bih mogla sprati
sve užase prošlih vremena
(bila sam tada drhtaj
Adamove jabučice
kao proviđenje Božje
i od samog Boga)

lijepo je što je meni lijepo
čisti larpurlartizam koji donosi
samo raskol između razuma i srca

no ja sam se ipak dogovorila:
s Ilijom doručkujem u sjenci
pjesama njegovih nastalih
u istom ovakvom stanu
na Čengić Vili locirano
kroz zid moje sobe
naše sobe

odavno već koračam
prostorom izgubljenih
(jutros mi i ambicija
pada u srcometru
dobija dubinu ambisa)
i evo tu sam

kad tonem nastajem
rijeka je prostor
gdje se rađam
materija kojom
gradim sebe
izgladnjelu od bola

čitajući enciklopediju živih
pod gr - gromovi, grobovi,
groteska, grijeh, gral
i grah je kažu sveta biljka
jer raste gordo prema nebu
visoko gore prema Njemu
eto sad znam zašto sirotinja
nikad nije imala skorbut
i nebo je jutros citrus
možda večeras bude rajčica
(njegovo srce lišava me anemije
zdrava poezija koju živim)

i teče tako Ilijina pjesma dalje
niže se strukom djevičanske ljepote
ta ogrlica od čistih slova
smisleno ljubeći me
dušom kamenog spavača

(posvećeno pjesniku Iliji Ladinu)

Reggeli Ilijával

Olyan volt mint

a „Reggeli Tiffanynál”

mert minden adott volt

a kis fekete ruha

égő cigaretta az ujjak között

valahol a füstbe tűnő

önmaga elől menekülő

kilenc életével

még a macska is itt volt

egy szikrányira sem éreztem

hogy kívánatos vagyok

még az értelem magas polcain

több éve félretett

költeményekben sem

jobban esett volna

Manet „Reggeli a szabadban”-ja

mert magában rejti a fürdést

mellyel lemoshatnám

a múlt szörnyűségeit

(az ádámcsutka

rezdülése voltam

magától az Istentől

Isteni látomás)

szép hogy nekem szép

csak művészet a művészetért mely

az értelem és a szív közötti szakadáshoz vezet

én mégis megbeszéltem:

a Cengic Vilán* lévő

ugyan ilyen lakásban

keletkezett versei árnyékában

Ilijával reggelizem

szobám szobánk

falán keresztül

elveszített tereken

haladok időtlen idők óta

(ma reggel a szív mérőeszközében

még becsvágyam zuhanása is

mély szakadék méretű)

és itt vagyok

mikor süllyedek testet öltök

tér a folyó

melyben megszületek

anyag mellyel

önmagamat a fájdalomban

kiéhezettet építem

a lexikonban különleges szavak után

kutatok – villámok, sírdombok,

bizarr, vétek, vád

azt mondják a bab is szent növény

hisz büszkén tör az ég felé

a magasba Felé

íme már tudom a szegényeket

miért kerülte el a skorbut

ma reggel még az ég is citrom

estére talán paradicsom lesz

(szíve megment az anémiától

tetterős költészet amit teremtek)

így szárnyalnak tovább Ilija versei

szüzek szépséges derekával mozdulnak

ez a tiszta betűk gyöngysora

a kőben alvó lelkével

elemi erővel csókol

(Ilija Ladin költő emlékére)

*Cengic Vila – Szarajevói városnegyed

Fordította: Fehér Illés