Keresés ebben a blogban

2014. január 1., szerda

Danja Gašpar Đokić Doručak s Ilijom – Reggeli Ilijával

Gašpar Đokić , Danja portréja

Danja Gašpar Đokić (Gaspar Gyokity Danya)
Ploče Luka, 05. oktobar 1960 –



Doručak s Ilijom

Moglo je izgledati
kao "Doručak kod Tiffanyja"
jer sve je bilo tu na mjestu
malena crna haljina
dogorjela među prstima cigareta
bjegom od same sebe
u negdje kroz dim

čak je i mačka bila tu
sa svih svojih devet života
iako se nisam osjećala
samoj sebi nimalo poželjnom
pa ni kroz poeziju odloženu
prije nešto više godina
na gornjoj polici uma

više bi mi odgovarao
Manet-ov "Doručak na travi"
jer nosi u sebi i kupanje
kojim bih mogla sprati
sve užase prošlih vremena
(bila sam tada drhtaj
Adamove jabučice
kao proviđenje Božje
i od samog Boga)

lijepo je što je meni lijepo
čisti larpurlartizam koji donosi
samo raskol između razuma i srca

no ja sam se ipak dogovorila:
s Ilijom doručkujem u sjenci
pjesama njegovih nastalih
u istom ovakvom stanu
na Čengić Vili locirano
kroz zid moje sobe
naše sobe

odavno već koračam
prostorom izgubljenih
(jutros mi i ambicija
pada u srcometru
dobija dubinu ambisa)
i evo tu sam

kad tonem nastajem
rijeka je prostor
gdje se rađam
materija kojom
gradim sebe
izgladnjelu od bola

čitajući enciklopediju živih
pod gr - gromovi, grobovi,
groteska, grijeh, gral
i grah je kažu sveta biljka
jer raste gordo prema nebu
visoko gore prema Njemu
eto sad znam zašto sirotinja
nikad nije imala skorbut
i nebo je jutros citrus
možda večeras bude rajčica
(njegovo srce lišava me anemije
zdrava poezija koju živim)

i teče tako Ilijina pjesma dalje
niže se strukom djevičanske ljepote
ta ogrlica od čistih slova
smisleno ljubeći me
dušom kamenog spavača

(posvećeno pjesniku Iliji Ladinu)



Reggeli Ilijával

Olyan volt mint
a „Reggeli Tiffanynál”
mert minden adott volt
a kis fekete ruha
égő cigaretta az ujjak között
valahol a füstbe tűnő
önmaga elől menekülő

kilenc életével
még a macska is itt volt
egy szikrányira sem éreztem
hogy kívánatos vagyok
még az értelem magas polcain
több éve félretett
költeményekben sem

jobban esett volna
Manet „Reggeli a szabadban”-ja
mert magában rejti a fürdést
mellyel lemoshatnám
a múlt szörnyűségeit
(az ádámcsutka
rezdülése voltam
magától az Istentől
Isteni látomás)

szép hogy nekem szép
csak művészet a művészetért mely
az értelem és a szív közötti szakadáshoz vezet

én mégis megbeszéltem:
a Cengic Vilán* lévő
ugyan ilyen lakásban
keletkezett versei árnyékában
Ilijával reggelizem
szobám szobánk
falán keresztül

elveszített tereken
haladok időtlen idők óta
(ma reggel a szív mérőeszközében
még becsvágyam zuhanása is
mély szakadék méretű)
és itt vagyok

mikor süllyedek testet öltök
tér a folyó
melyben megszületek
anyag mellyel
önmagamat a fájdalomban
kiéhezettet építem

a lexikonban különleges szavak után
kutatok – villámok, sírdombok,
bizarr, vétek, vád
azt mondják a bab is szent növény
hisz büszkén tör az ég felé
a magasba Felé
íme már tudom a szegényeket
miért kerülte el a skorbut
ma reggel még az ég is citrom
estére talán paradicsom lesz
(szíve megment az anémiától
tetterős költészet amit teremtek)

így szárnyalnak tovább Ilija versei
szüzek szépséges derekával mozdulnak
ez a tiszta betűk gyöngysora
a kőben alvó lelkével
elemi erővel csókol

(Ilija Ladin költő emlékére)

*Cengic Vila – Szarajevói városnegyed

Fordította: Fehér Illés

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése