Keresés ebben a blogban

2014. február 8., szombat

Irfan Horozović Dželat – A hóhér



Irfan Horozović Banja Luka 27. aprila 1947 –


Dželat

I.

Natjerali su me
da slažem o tebi
prijatelj si
razumjet ćeš

Udario sam te toljagom
iznenada
htjeli su da bude baš tako
ti već znaš

Dozvoli mi još samo
da zarijem nož u tvoje srce

U njihovoj sam vlasti
budi pravi prijatelj
kakvim sam te oduvijek zamišljao
razumi me
i pomozi mi


II.

Svijet je tako nezahvalan
Sve sam učinio savršeno
izvršio sam svaki zadatak

Sječivo je padalo
tako pravilno

Sad kažu da sam pogriješio
Kažu da sam pogriješio
što sam ih slušao


III.

Otkinuti glavu
staviti je u vazu

Dodati malo vode
možda

Potom
Ima li išta slađe
prisjećati se bivšeg cvijeta


IV.

Sloboda je obilatija od oblaka
i plodova

Put je slobodan
a to je najvažnije

Ako mi je zabranjeno naprijed
i ustranu
uvijek se mogu okrenuti
Put slobode se otvara
ispred mene

Nastojim ipak
da stratište uvijek bude okrenuto
ka jugu

Tad je moguć sklad
Primijetio sam to u vježbanju
Glave od kupusa
na kojima sam probao toliko sječiva
skotrljaju se na neizreciv način
način smisaon

U činu koji slijedi
isključena je greška

Zato uvijek vježbam
na kupusu

Tako je sličan
glave su mu tako obilate
gotovo kao sloboda


V.

Ponekad pomislim
da je odrubljena glava pobjegla

Kako da je nađem?
Danju se skriva
u svjetlosti

Obnoć
među zvijezdama

Strepim da je gospodari
ne primijete

Kako da je nađem?
Kako da je nađem na nebu?

Ili iza mojih leđa
odakle vreba na svaki moj pokret


VI.

Zašto narod nema samo jednu glavu?!
rekao je navodno rimski car
koji je dobio ime po čizmicama
a cijenio je nadasve umjetnost
čiji sam ja vjerni podanik

Kažu da je bio lud
Na osnovu spomenute izjave
mogao bih se složiti
s mišljenjem
o bistrini i tlapnjama njegove glave

Ne može se u jednom
trenutku
završiti ono što pripada
vječnosti

Beskrajnim
dugovječnim zamasima sjekire


VII.

Hiljadita glava
koju sam odrubio
pripadala je
pjesniku

Jednako kao
i ona prva

Činilo se
da će to uveličati
svetkovinu

Umjesto radosti
pomislio sam:

Možda nije slučajno
što svaka okrugla brojka
počinje
i završava se
pjesnikovom glavom

Nisam je birao ja
Glava koja je govorila
stihove sumnje
sama se pojavila
na mom panju

I odsječena je nastavila
da govori
u mojoj glavi


VIII.

Priznajem
Gospodaru

Žena
što sam je osjećao svojom
nije bila po zakonu osuđena

Kako sam znao da je vještica?
Stid mi priječi da vam odgovorim
Ličila je na rajsku djevicu
dok joj nisam poklonio cvijet
dok nisam
dok nisam

Nemojte se smijati
Gospodaru

Među njenim nogama
osjetio sam se tako izgubljen

Zar su tu još potrebne riječi?
Ispila me je
tako brzo
a zatim se smijala
tako prostački

Presudio sam joj u zadnji tren
i spasio se

Na ovoj sjekiri je još njen strah
Nadam se da se ne ljutite previše
što sam hiljadama glava u Vašu čast
dodao još jednu
u svoju
i Vašu
Gospodaru

Banja Luka 1988. – Sarajevo 2000.

A hóhér

I.

Kényszerítettek
hogy beáruljalak
barátom vagy
megértesz

Hirtelen husánggal
ütöttelek agyon
éppen így kívánták
te csak tudod

Azért engedd még meg
hogy kést döfjek szívedbe

Hatalmukban vagyok
légy igaz barát
amilyennek elképzeltelek
érts meg
és segíts


II.

Oly hálátlan a világ
Tökéletesen végeztem munkám
teljesítettem minden feladatot

Oly szabályosan
sújtott a pallos

Most azt mondják melléfogtam
Mondják melléfogtam mert
hallgattam rájuk


III.

Fejet venni
vázába tenni

Talán egy kis vizet
hozzátenni

Majd
Van-e kedvesebb
a volt virágra való emlékezéstől


IV:

A szabadság bőségesebb a felhőktől
és termésektől

Szabad az út
ez a legfontosabb

Ha előre vagy oldalt térnem
tilos
még megfordulhatok
A szabadság útja
nyílik meg előttem

Mégis törekszem
a vesztőhely dél felé
nézzen

Akkor lehetséges az összhang
Ezt gyakorlás közben vettem észre
A káposztafejek
melyeken annyi pallost próbáltam ki
megnevezhetetlenül gurultak
értelmesen

Az elkövetkező tettben
kizárt a tévedés lehetősége

Ezért gyakran gyakorlok
a káposztafejeken

Fejük
majdnem mint a szabadság
oly bőséges


V.

Néha úgy gondolom
elszökött a levágott fej

Hogy találjam meg?
Nappal a fényben
bujkál

Éjjel
a csillagok között

Csak ne vegyék észre
az istenek

Hogy találjam meg?
Hogy találjam meg az égen?

Vagy a hátam mögött
ahonnan lesi minden mozdulatomat


VI.
        
Miért kell egy fejnél több a népnek?!
kérdezte állítólag a római császár
aki a csizmáról kapta nevét
és mindenekelőtt a művészetet becsülte
amelynek hű alattvalója vagyok

Mondják bolond volt
Az említett nyilatkozata alapján
osztom bölcsességéről
és téveszméjéről
alkotott véleményt

Nem lehet egyetlen
pillanat alatt
elvégezni azt ami
múlhatatlan

Végeláthatatlan
maradandó pallossuhintásokkal


VII.

Költő
volt
az ezredik
lefejezett

Éppen úgy
mint az első

Úgy tűnt
ez fokozza
az ünnepélyt

Öröm helyett
elgondolkodtam:

Talán nem véletlen
hogy minden kerek szám
költő fejével
kezdődik és
végződik

Nem én választottam
A kétkedő sorokat
emlegető fej
magától jelent meg
tuskómon

Még levágottan is
beszélt
fejemben


VIII.

Uram
bevallom

A nő
akit magaménak érezetem
nem törvényesen elítélt

Honnan tudtam hogy boszorkány?
Szégyenem akadályoz a válaszadásban
Mennyei szűzre hasonlított
míg virággal el nem halmoztam
míg meg nem
míg meg nem

Uram
ne nevessen ki

Ölében
oly elveszettnek éreztem magam

Kell még mást is mondanom?
Oly gyorsan
szívott ki
és utána oly közönségesen
nevetett

Az utolsó pillanatban ítéltem el
és megmenekültem

Félelme még mindig itt van ezen a baltán
Remélem nem veszik zokon
az Önök hírnevére levágott számtalan fejhez
még egyet hozzáadtam
a saját
és Uram
dicsőségére

Banja Luka 1988 – Szarajevó 2000.

Fordította: Fehér Illés
Izvor: autor

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése