Irfan Horozović Dželat – A hóhér



Irfan Horozović Banja Luka 27. aprila 1947 –

Dželat I. Natjerali su me da slažem o tebi prijatelj si razumjet ćeš Udario sam te toljagom iznenada htjeli su da bude baš tako ti već znaš Dozvoli mi još samo da zarijem nož u tvoje srce U njihovoj sam vlasti budi pravi prijatelj kakvim sam te oduvijek zamišljao razumi me i pomozi mi II. Svijet je tako nezahvalan Sve sam učinio savršeno izvršio sam svaki zadatak Sječivo je padalo tako pravilno Sad kažu da sam pogriješio Kažu da sam pogriješio što sam ih slušao III. Otkinuti glavu staviti je u vazu Dodati malo vode možda Potom Ima li išta slađe prisjećati se bivšeg cvijeta IV. Sloboda je obilatija od oblaka i plodova Put je slobodan a to je najvažnije Ako mi je zabranjeno naprijed i ustranu uvijek se mogu okrenuti Put slobode se otvara ispred mene Nastojim ipak da stratište uvijek bude okrenuto ka jugu Tad je moguć sklad Primijetio sam to u vježbanju Glave od kupusa na kojima sam probao toliko sječiva skotrljaju se na neizreciv način način smisaon U činu koji slijedi isključena je greška Zato uvijek vježbam na kupusu Tako je sličan glave su mu tako obilate gotovo kao sloboda V. Ponekad pomislim da je odrubljena glava pobjegla Kako da je nađem? Danju se skriva u svjetlosti Obnoć među zvijezdama Strepim da je gospodari ne primijete Kako da je nađem? Kako da je nađem na nebu? Ili iza mojih leđa odakle vreba na svaki moj pokret VI. Zašto narod nema samo jednu glavu?! rekao je navodno rimski car koji je dobio ime po čizmicama a cijenio je nadasve umjetnost čiji sam ja vjerni podanik Kažu da je bio lud Na osnovu spomenute izjave mogao bih se složiti s mišljenjem o bistrini i tlapnjama njegove glave Ne može se u jednom trenutku završiti ono što pripada vječnosti Beskrajnim dugovječnim zamasima sjekire VII. Hiljadita glava koju sam odrubio pripadala je pjesniku Jednako kao i ona prva Činilo se da će to uveličati svetkovinu Umjesto radosti pomislio sam: Možda nije slučajno što svaka okrugla brojka počinje i završava se pjesnikovom glavom Nisam je birao ja Glava koja je govorila stihove sumnje sama se pojavila na mom panju I odsječena je nastavila da govori u mojoj glavi VIII. Priznajem Gospodaru Žena što sam je osjećao svojom nije bila po zakonu osuđena Kako sam znao da je vještica? Stid mi priječi da vam odgovorim Ličila je na rajsku djevicu dok joj nisam poklonio cvijet dok nisam dok nisam Nemojte se smijati Gospodaru Među njenim nogama osjetio sam se tako izgubljen Zar su tu još potrebne riječi? Ispila me je tako brzo a zatim se smijala tako prostački Presudio sam joj u zadnji tren i spasio se Na ovoj sjekiri je još njen strah Nadam se da se ne ljutite previše što sam hiljadama glava u Vašu čast dodao još jednu u svoju i Vašu Gospodaru Banja Luka 1988. – Sarajevo 2000.

A hóhér I. Kényszerítettek hogy beáruljalak barátom vagy megértesz Hirtelen husánggal ütöttelek agyon éppen így kívánták te csak tudod Azért engedd még meg hogy kést döfjek szívedbe Hatalmukban vagyok légy igaz barát amilyennek elképzeltelek érts meg és segíts II. Oly hálátlan a világ Tökéletesen végeztem munkám teljesítettem minden feladatot Oly szabályosan sújtott a pallos Most azt mondják melléfogtam Mondják melléfogtam mert hallgattam rájuk III. Fejet venni vázába tenni Talán egy kis vizet hozzátenni Majd Van-e kedvesebb a volt virágra való emlékezéstől IV: A szabadság bőségesebb a felhőktől és termésektől Szabad az út ez a legfontosabb Ha előre vagy oldalt térnem tilos még megfordulhatok A szabadság útja nyílik meg előttem Mégis törekszem a vesztőhely dél felé nézzen Akkor lehetséges az összhang Ezt gyakorlás közben vettem észre A káposztafejek melyeken annyi pallost próbáltam ki megnevezhetetlenül gurultak értelmesen Az elkövetkező tettben kizárt a tévedés lehetősége Ezért gyakran gyakorlok a káposztafejeken Fejük majdnem mint a szabadság oly bőséges V. Néha úgy gondolom elszökött a levágott fej Hogy találjam meg? Nappal a fényben bujkál Éjjel a csillagok között Csak ne vegyék észre az istenek Hogy találjam meg? Hogy találjam meg az égen? Vagy a hátam mögött ahonnan lesi minden mozdulatomat VI.          Miért kell egy fejnél több a népnek?! kérdezte állítólag a római császár aki a csizmáról kapta nevét és mindenekelőtt a művészetet becsülte amelynek hű alattvalója vagyok Mondják bolond volt Az említett nyilatkozata alapján osztom bölcsességéről és téveszméjéről alkotott véleményt Nem lehet egyetlen pillanat alatt elvégezni azt ami múlhatatlan Végeláthatatlan maradandó pallossuhintásokkal VII. Költő volt az ezredik lefejezett Éppen úgy mint az első Úgy tűnt ez fokozza az ünnepélyt Öröm helyett elgondolkodtam: Talán nem véletlen hogy minden kerek szám költő fejével kezdődik és végződik Nem én választottam A kétkedő sorokat emlegető fej magától jelent meg tuskómon Még levágottan is beszélt fejemben VIII. Uram bevallom A nő akit magaménak érezetem nem törvényesen elítélt Honnan tudtam hogy boszorkány? Szégyenem akadályoz a válaszadásban Mennyei szűzre hasonlított míg virággal el nem halmoztam míg meg nem míg meg nem Uram ne nevessen ki Ölében oly elveszettnek éreztem magam Kell még mást is mondanom? Oly gyorsan szívott ki és utána oly közönségesen nevetett Az utolsó pillanatban ítéltem el és megmenekültem Félelme még mindig itt van ezen a baltán Remélem nem veszik zokon az Önök hírnevére levágott számtalan fejhez még egyet hozzáadtam a saját és Uram dicsőségére Banja Luka 1988 – Szarajevó 2000. Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor