Slobodan Bošković Kolašin, 12. 06. 1947. –
Vezana
Za telo svoje kao pseto vezana
za fosfornu svetlost
što iz pukotina kože prodire
Za zemlju kao mrtvac vezana
plodna njiva s raonikom
zabodenim u čelo semeno
s pticama što kljunovima
pronalaze živa bića
( davno već iščezla )
i oslobađaju ih sila neminovnih
Za reke vezana čvorovima
za ogledala ugašena
za riblje puteve i riblja
mresišta prostrana
Karika
Između gluvog uva i večnosti
Za telo svoje
za groznicu
kao pseto
najčvršćim nitima vezana
Ragaszkodás
Teste hű ebként ragaszkodik
a bőr pórusain kiáramló
foszforos fényhez
A földhöz mint a halott
ragaszkodik
az ekevassal felszántott
bőtermő mezőkhöz
és a szorgos csőrű
madarakhoz
melyek (régen eltűnt)
élőlényeket fedeznek fel
és felszabadítják az
erőforrásokat
Ragaszkodik a folyókhoz
homályos tükrökhöz
vonuló halrajokhoz és
kiterjedt ívóhelyekhez
Láncszem
süket fül és halhatatlan
között
Hű ebként
szoros kötelékkel
ragaszkodik
testéhez
szenvedélyéhez
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése