Slobodan Bošković Kolašin, 12. 06. 1947. –
Кo ljubi noćas tu ženu
Ko ljubi noćas mjesto mene tu ženu
Ko se igra njenom živom vatrom
Ko se uvlači u njen razum kao u venu
Ko je isti strašću i noću i jutrom
Neko skida s nje plamene cvjetove
Neko joj razdvaja peraja kao krila
Dok je voli mrzi je i strasno zove
Da bi na razum već jednom zaboravila
Ona ove noći smrtno grijeh ljubi
Sva se otkida od sebe krvlju bunca
Potanja u oblak što se s njom gubi
Uzvodno sa maglom na domak sunca
Ko ljubi tu ženu noćas ko je voli
Ko otrovne izazove meni lukavo baca
Ne zna možda koliko ta ljubav boli
Koliko me noćas u tvrd očaj baca
Ki csókolja ma éjjel azt az asszonyt
Ki csókolja ma éjjel
helyettem azt az asszonyt
Ki játszadozik tüzes valójával
Ki fészkeli be magát
értelmébe
Ki halmozza el éjjel-nappal
vágyaival
Valaki lángoló virágokat
szed róla
Valaki szétnyitja szemérme
szárnyait
Míg szereti gyűlöli és
szenvedélyesen szólítja
Hogy egyszer végre eszét
veszítse
Ma éjjel halálos bűnt
csókol az az asszony
Mindent leszakít magáról
vérében félrebeszél
Karcsú felhővé válik mely
napközelben
Együtt tűnik el a víz
felett lebegő köddel
Ki csókolja szereti ma
éjjel azt az asszonyt
Ki hajít elém ravaszul
mérgezett vetélkedést
Tán nem tudja mennyire fáj
ez a szerelem
Mily keserű reménytelenségbe kerget
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése