Sreten Vujković, Marićka kod Prijedora 13. 02. 1942. –
Priča o sadržaju
Ovdje se ništa ne
čuje,
ništa se ne vidi,
a pitaj boga ko
je to
izmiješao sve, ma
da se
trudi da sve bude
u redu.
Sa druge strane
možeš
gluvima
dovikivati, tako
da te jednog dana
čuju,
a tvoj glas
ličiće im
na glas čobanske
frule.
Dok vijuge tvog
mozga
siliš na ono što
ne mogu,
odasvud dolaze
vijesti
za gladni svijet,
hrana
duhovna je za sve
usnule.
Sve je lagano i
šuplje,
kao pluto na vodi
je,
ili kao sasušena
bačva,
a sadržaji stalno
dolaze,
mutne vode
poslije kiše.
Arkadiju muči
sadržaj
dok ti buncaš
pastorale
vjetru da te
razumije,
i tvoju blijedu
svjetlost,
znak da imaš i
sjenku.
I nemoj da pričaš
priče,
one te vode nekom
cilju,
zato pleši,
stalno pleši,
na mjestu
ponavljaj se,
samo tako i vidiš
i čuješ.
Mese a tartalomról
Itt síri a csönd,
mély a sötét,
és isten tudja ki az aki
mindent összekevert, igaz
a rendet fenn akarta
tartani.
Különben a túloldalról
kiabálhatsz a süketeknek
úgy
hogy ha egyszer meghallanak
hangod számukra
a patkányfogó tilinkója lesz.
Míg agytekervényeidet
a lehetetlenre
kényszeríted,
mindenünnen az éhező
világról
érkeznek hírek, a szellemi
táplálék csak a
szunnyadóké.
Mint parafa a vízen
vagy szétszáradt hordó
minden könnyű és üreges,
de hírek állandóan érkeznek
mint eső után a zavaros
vizek.
Míg te a szélnek, hogy
megértsen
pásztorjátékot rebegsz,
a tartalom és halvány
fényed
aggasztja Árkádiát,
mert jelzi van árnyékod.
És ne mesélj
csacskaságokat,
hisz céltalanok,
táncolj, vég nélkül
táncolj,
újulj meg, ne habozz,
csak így leszel képes látni, hallani.
Fordította: Fehér
Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése