Keresés ebben a blogban

2014. április 8., kedd

Pintér Tibor a holnap eltolódott – sutra je pomerena – tomorrow is shifted – s’è spostato il domani



Pintér Tibor (Tibor Pinter) Budapest, 1954. november 21. –


a holnap eltolódott

a holnap eltolódott a bizonytalan időben

jelenléti viszonylagosság átgázol rajtunk
látszanak a pörzsölődés nyomai
égettek
tűzzel-vassal
árammal-drótokkal
és amivel lehet még
de nem elég
fojtottak hurokkal
kínoztak ólommal
mérgeztek mindennel
átvertek ezerszer
amivel lehet még
szögeztek vasakkal
kampóztak acéllal
kezembe sulykolt
világegyetem
lehet még

miért hagysz el engem erőmnek fogytán
gyertyámról viaszod is magamra cseppen
örömhöz üröm jár lassú alkonyodban
mikor arcomra fagy utolsó maszkod

miért hagytál el Uram-apám


Sutra je pomerena

u nesigurnom vremenu sutra je pomerena

pregazio nas je srazmernost sadašnjosti
vide se tragovi oprženosti
pržili su me
gvožđem-vatrom
žicom-strujom
i još sa svačime
ali nije bilo dovoljno
davili omčom
mučili olovom
trovali pošto-poto
varali
gde god stigli
zakivali železom
tukli čelikom
u ruci mi je
možda i preteška
vasiona

na izmaku snaga što si me napustio
na me sa sveća kapi tvog voska kapaju
u tvom klonulom sutonu uz radost tuga se javlja
kad mi se na lice tvoja poslednja maska ledi

Gospode-oče sto si me napustio

                             Prevod: Fehér Illés


tomorrow is shifted

tomorrow is shifted in the faltering time

relativity of presence overrides us
traces of scorching can be seen
burnt me
with sword and fire
with electric wires
and whatever can still show up
but it was not enough
they strangled with slipknot
tortured with lead swat
poisoned with anything
fooled me countless times
with whatever can still show up
they nailed with iron
hooked with steel
a universe
beaten in my palm
can still show up

why do you leave me with my strength waning
even your wax from my candle drops on me
smooth involves rough in your leisurely twilight
when your final mask is frozen on my face

why did you leave me Lord-my father

                             Translated by N. Ullrich Katalin


s’è spostato il domani

in questo tempo sfuggente s’è spostato il domani
ci traversa la relatività esistente
si notano le tracce delle bruciacchiature
mi bruciavano
con fuoco e fiamme
con l'elettricità - con fili
e quant’altro ancor’
ma non basta
mi strozzavano col cappio
mi torturavano col piombo
mi avvelenavano con tutto
mi raggirarono mille volte
in tutti modi possibili
mi inchiodarono col ferro
mi uncinavano col acciaio
è possibile ancora
un universo pillato
fra le mie mani

perché mi abbandoni or’che scemano le mie forze
dalla mia candela pure la tua cera su di me ricade
nel tuo tramonto lento non vi’è rosa senza spine
quando la tua ultima maschera mi si gela sul viso

perché mi hai abbandonato, o Signore – Padre mio



                             Traduttore: Cikos Ibolja

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése