Pintér Tibor (Tibor Pinter) Budapest, 1954. november 21. –
hajszálrepedések
bár tudható
megtudhatalan micsoda
jelek árokpartján
irgalom-pofák edényeiben
éjszakázva
mi röpül megsimított fejünk felé
látod ezek az alig látható
belénkivódott
hajszálrepedések létünk plafonjain
hullik a fölrakott összelopdosott vakolás
bár tudható
megtudhatatlan
stabilitás
olyankor elhúzódnak az árnyak
fázósan
didergő reggelek szenvedés íze
belemosódik a pupillák üveges kerekségébe
s leng a kard
Damoklész-kardja
pillanataink éveink szerelmeink sós ideje
fölött
tanane raspukline
iako se zna
noćivši
na
obali jarka
nedokučivih
znakova
u
loncima milostivih labrnja
prema
našim poglađenim glavama šta leti
vidiš to su jedva vidljive
u nas upijene
tanane raspukline na
plafonu bivstvovanja
otpada sa svih strana
ukradena žbuka
iako se zna
nedokučiva
stabilitet
u takvo vreme sene se
povlače
okus patnje
prozeblih drhtavih jutara
uvlači se u okruglost
staklastih zenica
i iznad slanog vremena
naših trenutaka godina ljubavi
njiha se mač
Damoklov mač
fessure
finissime
sebbene sia risaputo
è incomprensibile
pernottando
sulla riva di qual segni del fossato
nei recipienti della faccia -
misericordia
cosa vola verso la nostra testa lisciata
vedi queste in noi imbevute
malapena visibili
finissime fessure sui soffitti della nostra esistenza
cade in giro rubato intonaco applicato
sebbene sia risaputo
è incomprensibile
stabilità
a tal ora si stringono freddolosamente
le ombre
nella rotondità delle pupille vitree s’infiltra
il sapore della sofferenza delle mattine tremanti
e sul tempo salato dei nostri momenti anni amori
oscilla la spada
la di Damocle
Traduttore: Ibolya
Cikos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése