Fodor András (Andraš Fodor)
Kaposmérő, 1929. február 27. – Fonyód, 1997. június 27.
Szép nyár
Ez volt a nyár,
mikor a
fáradtságunk fájdalmain
bogárzó fényeivel átszúrt
az utcák zümmögése.
Ez volt a nyár, mikor
támkövek, ívek erdejében
világló üvegablakok
gálicos kék lepkéi szálltak
kezünkre, homlokunkra.
Ez volt a nyár, mikor az alkony
keresztbe metsző sugaraiból
fürtök bolond felhői úsztak,
s lányok mezitlen combja verődött
a vetkező vágy harangjaiban.
Ez volt a nyár, mikor a tenger
domboru lencséjébe fogva
hullámok ingó hártyaszövevényén
büszkén tartottuk arcunkon az ég
parázsló szigonyát.
Ez volt a nyár, mikor a mulatóban
fény-zene-bőrdoblüktetés
kopoltyu-ritmusában néztük
belőlünk már kizárult önfeledtség
vonagló szertartásait.
Ez volt a nyár, mikor a semmiből
madár szállt ablakomban,
fejét kéretlenül rámfordította
s én elhittem, hogy
ott marad örökké
Lepo leto
To je bilo leto
kad
naše bolove umora
sa svetlima svitaca
zuzuk ulica probode.
To je bilo leto kad
u šumi potpornih stena, svodova
na naše ruke, čela
poput galice plavi leptiri
svetlih prozora sletili.
To je bilo leto kad iz unakrstno
sečenih zraka kasnog popodneva
luckasti oblaci pramenova plovili
i u zvona proklijalog sevdaha
gola stegna devojaka se udarala.
To je bilo leto kad u ispupčeno
sočivo mora uhvaćeno na zbrkanim
opnima pokretnih valova na našim
obrazima ponosno držali
usijane ostve neba.
To je bilo leto kad smo
u mehani u ritmu škrge svetla
muzike dobovanja gledali
obrede iz nas već nestalog
raskalašenog zanosa.
To je bilo leto kad je iz praznine
na moj prozor ptica sletela,
nezvano me je pogledala
i ja sam poverovao
da će zavek ostati.
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése