Fodor András (Andraš Fodor)
Kaposmérő, 1929. február 27. – Fonyód, 1997. június 27.
Üzenet
Fájdalmad fekete rengetegében
mért véded úgy magad?
Pupilládon az ágak rácsa
világod örökös rettegésbe zárja
te önző, gyönyörü vad.
Mert amig van ki szemedbe nézhet,
önző a fájdalom:
nem figyel csak az áldozatra,
gyönge magányát zsarnokká avatja
a testőr szánalom.
Görcsösen állsz és nem lépsz a mezőre.
Itt mindig fuj a szél.
És szabadok vagyunk, de te nem érted:
itt örömünk is közös kinból éled.
Mindenki fél.
Poruka
U garavoj divljini prepada
sebe što štitiš toliko.
Rešetka
od grana na tvojim zenicama
u
večnu strepnju te zatvara
ti
samoživo, divno divljakušo.
Jer
dok postoji neko ko ti u oči gleda
sebično je probadanje:
nije
samo žrtva promatrana,
nemoćnu
samoću stalno prisutno saosećanje
u
silnika pretvara.
Zgrčeno
stojiš, na livadu ne stupiš.
Tu uvek duva vetar.
I
slobodni smo ali ti ne shvataš:
i naša
radost se iz zajedničkog jada javlja.
Svako čuva svoj strah.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése