Keresés ebben a blogban

2014. június 19., csütörtök

Kassák Lajos: 90 (Meghalt a kedvesem…) – 90 (Umrla je moja dragana…)

Kassák Lajos (Lajoš Kašak)
Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.




90 (Meghalt a kedvesem…)



Meghalt a kedvesem anélkül hogy búcsút mondott volna lehunyta a szemét s most hidegen és mozdulatlanul fekszik

fiatal volt alig tizennyolc éves ragyogott a bőre s fölnevetett ha napközben megérintettem
sokat beszéltem róla az ismerőseimnek a férfiak ilyenkor elkomorodtak s a nők elfordították fejüket a végtelen ég felé
roppant büszke voltam rá hogy ez a különösen szép lány az én szeretőm
a haja kék az ajka piros a medencéje egészségesen domború s a lábai hosszúak és egyenesek
gyorsan de mégis egészen kimondott szavakkal beszélt
most holtan fekszik a párnák között és fehérebb és csöndesebb a frissen mosott ágyneműnél
nem tudom megérteni mért kívánkozott el erről a földről milyen kevés embert szeretnek úgy ahogyan én őt szerettem
kérdezek tőle nem is válaszol
és hiába kérdezem az angyalt is aki ott áll a halottas ágy fejénél
ő sem válaszol.


90 (Umrla je moja dragana…)

Bez da se oprostila umrla je moja dragana oči je sklopila i sad hladno nepomično leži
mlada je bila jedva osamnajst godina njena koža je sjajna bila i smejala se kad sam nju tokom dana dotaknuo
o njoj mojim poznanicima puno sam pričao muškarci uglavnom su se uozbiljili a žene su glave prema beskrajnom nebu okrenule
neizmerno sam se ponosio da je ta vanredno lepa devojka moja ljubavnica
kosa joj je plava usne crvene karlica sasvim obla a noge dugačke i prave
brzo ali razgovetno je govorila
sad međ jastucima mrtvo leži i belja i tiša je od sveže oprane posteljine
ne mogu shvatiti zašto je žudela napustiti ovu zemlju kako sam ja nju voleo malo koga su voleli
pitam nju ni ne odgovara
i zalud pitam i anđela iznad njene mrtve glave

ni on ne odgovara.

                             Prevod: Fehér Illés



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése