Keresés ebben a blogban

2014. június 25., szerda

Kassák Lajos: 94 (Ki jár a kertben…) – 94 (Ko hoda u vrtu…)


Kassák Lajos (Lajoš Kašak)
Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.


94 (Ki jár a kertben…)

Ki jár a kertben hogy virágzik a föld és énekelni kezd kalitkábazárt madaram
ki az ki írást tesz az asztalomra és átlép a falakon melyekből nedvesség szivárog
nevemen szólítanak és látom az üldöző katonák árnyékát a kék égen
szaladj szaladj mondja valaki a hátam mögött de két lakat van az ajtón amelyen kiléphetnék
két rózsa nyílik a vázában
arcképed a távoli fényben
engedjétek meg hogy köszöntsem őt könyörgök az őrség felé engem vár ő friss vízzel a korsójában s az édesség gyümölcseivel a keblén
évszakok váltakoznak fölöttem anélkül hogy valaki meghallaná kiáltásom
ó hol vagytok most barátaim és ti ellenségeim is mind
emlékszem még arcotok ráncaira sötét szemeitekre s a fegyverekre miket nevetéstek hullámaiban viseltek
ti akik irigyelitek az élőket és átkozódtok a halottak fölött vigyétek szét vérből merített énekeimet
egyazon órában gondolok rátok és a kedvesemre
az ő arcának fényében meneteltek mint minden ezen a világon
az ő világosságában írom én is ezt a költeményt
és boldog vagyok hogy virágzik a földem s vidáman énekel kalitkábazárt madaram.


94 (Ko hoda u vrtu…)

Ko hoda u vrtu da zemlja cveta i moja u krletku zatvorena ptica pevati počela
ko je taj ko mi na stol pismo ostavlja i zidove iz kojih vlaga se cedi prekorači
po imenu me oslovljavaju i na plavom nebu senku vojnika progonioca vidim
trči trči reče neko iza mojih leđa ali dva lokota su na vratima preko kojeg bi mogao izaći
dve su ruže u vazi
u dalekom odsevu tvoj portret
dozvolite da pozdravim nju preklinjem stražare u krčagu sa svežom vodom i na grudima sa plodovima slasti me čeka
godišnja doba se menjaju bez da iko moje vapaje čuje
moji prijatelji a i neprijatelji gde ste vi sada
sećam se vaših naboranih lica tamnih oči i oružja koje ste u valovima grohota nosili
vi koji živima zavidite i preko preminulih hulite raznosite moje krvlju nadanhute pesme
u istom času mislim na vas i na moju draganu
kao uostalom sve na ovom svetu u sjaju njenog lica koračate
i tu pesmu u njenom svetlu pišem

i sretan sam jer moja zemlja cveta i moja u krletku zatvorena ptica peva.


                             Prevod: Fehér Illés



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése