Keresés ebben a blogban

2014. július 1., kedd

Kassák Lajos 98 (A város ez…) – 98 (Grad je to…)

Kassák Lajos (Lajoš Kašak)
Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.


98 (A város ez…)



A város ez ahol baráttalanul élsz és korom lepi be álmaid földjét
nem kérdez itt téged senki és nem felelnek a kérdéseidre
ó jaj jaj egyedül állsz a fekete körfal előtt
látod a karavánok vonulását az égen az asszonyok szoknyáit s a szakállas bivalyokat roppant víztömlőkkel a hátukon
emlékeid rongyai lobognak fölötted s te nem tudsz elfordulni tőlük
gyere mondom gyere elmegyünk a tengerhez s közben megkeressük a kedvesedet aki most szíve alatt a gyermekkel hazátlanul bolyong a földön
gyere gyere ott találjuk őt a tengernél amint karcsú fehér lábát mosogatja a nagy kék vízben
vagy talán ott ül a pásztor előtt aki dudaszóval legelteti nyáját a sovány hegyi mezőkön
nem kérdezem ki vagy árva gyermek elhagyott szülő megkövesedett fa vagy gazdátlan komondor
én sem tudom hogy ki vagyok s nincs egyebem ennél az éneknél amit most neked énekelek
harapj a kenyeremből igyál a vizemből s aztán gyere
felejtsd el a kedvesedet is ahogyan én is elfelejtettem
ez a mi sorsunk
de ne sírj ne sírj
miért is sírnál
nem henyélünk mi és nem vagyunk egyedül ahogy az látszik
milliós seregekben dolgozunk a városban családot alapítunk s aki betér hozzánk annak gyógyító meleget és hűs tisztaságot ajándékozunk.


98 (Grad je to…)

Grad je to gde se napušteno živi i zemlju snova čađ pokriva
tu te niko ne pita i na tvoja pitanja ne odgovaraju
o joj joj ispred crnog kružnog zida sam stojiš
na nebu prolazak karavana vidiš suknje žena i sa ogromnim mehovima na leđima brkate bivole
iznad tebe dronjci uspomena vijore i ne možeš im okrenuti leđa
dođi dođi idemo do mora i usput potražićemo tvoju draganu koja sad na ovoj zemlji sa detetom ispod srca kao beskućnica luta
dođi dođi naćićemo nju tamo na obali mora kako vitku belu nogu u velikoj plavoj vodi pere
ili možda tamo ispred pastira sedi ko stado na mršavim brdskim livadama gajdanjem napaša
ne pitam dal si siroče napušten roditelj okamenjeno drvo ili pas čuvar bez gazde
ni ja sam ne znam ko sam i osim te pesme koju sad tebi pevam ništa nemam
otkini komad mog hleba pij iz moje čuture pa dođi
zaboravi draganu kao što sam i ja zaboravio
to je naša sudbina
ali nemoj plakati nemoj
zašto bi i plakao
mi ne lenčarimo i protivno izgledu nismo sami

u milijunskim gomilama radimo u gradovima porodice osnujemo i našim posetiocima lekovitu toplinu i svežu čistotu darujemo.

                             Prevod: Fehér Illés



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése