Rákos Sándor
Kálmánháza, 1921. november 25. – Budapest, 1999. december 25.
A
névtelen
te nem tudod ezt nem is tudhatod
ha mindenre megtanítottak
erről hallgattak előtted
nem látod nem hallod nem érzékeled
a névtelent – sarokban meglapul
a ráncok száját sötéttel tömi
elmélyíti a vonalakat
betölti a tárgyak öbleit
fölhasadó fényből összecsapódó árnyékból
feketén és fehéren integet
ha mindenre megtanítottak
erről hallgattak előtted
nem látod nem hallod nem érzékeled
a névtelent – sarokban meglapul
a ráncok száját sötéttel tömi
elmélyíti a vonalakat
betölti a tárgyak öbleit
fölhasadó fényből összecsapódó árnyékból
feketén és fehéren integet
te nem tudod ezt nem is tudhatod
erre nem tanítottak az iskolában
erről jólértesült társaságokban sem beszélnek
de holnap vagy holnapután
talán már ma este is
fejedhez kapsz mint akit gránátszilánk ért
torkodból nyögés szakad föl
s egyszerre mindent tudsz és látsz és hallasz és megértesz
erre nem tanítottak az iskolában
erről jólértesült társaságokban sem beszélnek
de holnap vagy holnapután
talán már ma este is
fejedhez kapsz mint akit gránátszilánk ért
torkodból nyögés szakad föl
s egyszerre mindent tudsz és látsz és hallasz és megértesz
Bezimeni
ti to
ne znaš niti možeš znati
iako
su te na sve naučili
to su
prešuteli
ne
vidiš ne čuješ ne osećaš
bezimenog
– u uglu se skriva
bore
usta tamom puni
produbljuje
crte
ispunjava
udubljenja predmeta
iz
sklopljene sene rasprsnute svetlosti
crno i
belo maše
ti to
ne znaš niti možeš znati
na to
te nisu učili u školi
o tome
u dobroobaveštenim krugovima se ne priča
ali
sutra ili prekosutra
možda
već večeras
uhvatiš
se za glavu kao da te je krhotina granata pogodila
iz
tvog grla jecaj se izbija
i
odjedanput sve znaš i vidiš i čuješ i shvaćaš
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése