Rákos Sándor
Kálmánháza, 1921. november 25. – Budapest, 1999. december 25.
Vadállat
pusztámba betolakodott
pihenőhelyem füvét letaposta
fáim alá csalétket rakott ki
ágak közül magaslesből lesett rám
első napon kitértem előle
másodnapon és harmadnapon is
nem gyávaságból csak mert undorított
kitértem még három hosszú napig
de a hetedik napon ráuntam
hitványságára a lesből lesőnek
és a felkelő nappal együtt
a fák közül a tisztásra kiléptem
szemvillanásnyi szembenézés
ráökrendtem halálos undorom
arra aki meghúzta a ravaszt
mozdulata s a dörrenés között
az a másodperc volt az életem
pihenőhelyem füvét letaposta
fáim alá csalétket rakott ki
ágak közül magaslesből lesett rám
első napon kitértem előle
másodnapon és harmadnapon is
nem gyávaságból csak mert undorított
kitértem még három hosszú napig
de a hetedik napon ráuntam
hitványságára a lesből lesőnek
és a felkelő nappal együtt
a fák közül a tisztásra kiléptem
szemvillanásnyi szembenézés
ráökrendtem halálos undorom
arra aki meghúzta a ravaszt
mozdulata s a dörrenés között
az a másodperc volt az életem
Zver
uvukla se u moju pustinju
pregazila mi tratinu odmarališta
ispod mojih stabala mamca stavila
između grana sa zasede me vrebala
prvog dana sam se klonio nje
drugog i trećeg dana takođe
ne zbog bojazni samo sam se zgadio
još tri duga dana sam se klonio nje
ali sedmog dana dojadilo mi je
podlost vrebanja vrebaoca
i zajedno s izlazećem suncem
između drveća stupio na čistinu
trenutačno suočavanje
pogubnim gađenjem pobljuvao
onoga ko je povukao oroz
sekunda između pokreta
i pucnja je bio moj život
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése