Kassák Lajos (Lajoš Kašak)
Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.
Határvonalak
Együtt mentünk át a réten és szerettük egymást
tántorogtunk és énekeltünk, mint akik az álom borától részegek.
pillanatnak, amely tüzesen ragyogott körülöttünk
tüzesebben, mint a nap, ahogy a felhők szegélyén állott
és folyó arannyal öntözte a mező virágait.
Később éreztem, hogy a távoli városban
egy ablak nyílik ki utánunk, sír akit elhagytunk
s a könnyei akadályozzák lépteinket. Nem beszéltem
de mikor a domboldal árnyékába heveredtünk
felmutattam a szívem és mindenki láthatta
tele van félelemmel és könyörgéssel.
Granične linije
Livadu
smo zajedno prešli voleli smo se
teturali
i pevali kao oni koji su od vina sna nakresani.
Tako
je predodređeno mislio sam pakosno i predao se
trenutku
koji je oko nas užareno sjao
užarenije
od sunca koje je na rubu oblaka stajalo
i
cveće na livadi tekućim zlatom optočilo.
Kasnije
sam osećao da za nama u dalekom gradu
jedan
prozor se otvara, koju smo napustili plače
i
njene suze naše korake koče. Nisam govorio
ali
kad smo u hladu padine brežuljka prilegli
i
svoje srce pokazao svi su mogli videti
strahom i molitvom je
ispunjen.
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése