Kormos István
Mosonszentmiklós, 1923. október 28. – Budapest, 1977. október 6.
Vonszolnak piros delfinek
vonszolnak piros delfnek koromtengeren éjszaka
partra kicsapnak az a part szívem leomlott partfala
álmaim-rakta házadig onnan vakon is elmegyek
de kapud nyitott – kés-kapu ablakon küldő fényjelek
s kezek kezek kezek kezek küldő kezek taszítanak
hangtalan hang eresszelek hangtalan hang elhagyjalak
gyerekkorodba nem hagyod magadat visszarántani
vergődnek csak homlokodon kérlelő szavam szárnyai
szemed nem-lehet-fényei elmondják ami mondhatatlan
hogy nem leszek hogy nem leszek kerékbe tört nevetés csattan
jövőnk a halvaszületett koromtengereken libeg
felfalják piros lovaim kik vonszoltak a delfinek
egy árva kutyaugatás nem engem szólít nevemen
fenn salétromos menny ragyog hűvösen lehajtom fejem
cella-magány jön hallgatok ki voltam istenek fia
alámerült Atlantiszom Párizs Marlotte Normandia
Crveni delfni me vuku
crveni delfni me vuku po garnom moru u noć
na srušenu obalu mog srca bacaju me u ponoć
i slep ću stići do tvog snovidnog doma
ali na prozoru su znaci – sečiva-vrata me čekaju
i ruke ruke ruke ruke odbijanja me guraju
pusti me napusti me šapat nečujnih glasova
ne dozvoljavaš da te povučem u doba detinjstva
moje molbe se na tvom čelu slomljenih krila muče
o neizrecivom u očima ne-može-blesak priča
da me neće biti da me neće biti na točak razapeti grohot tvrdi
naša budućnost na mrtvorođenom garnom moru lebdi
proždire je crveni at delfn koji me tegli
samotni lavež psa meni nepoznatog pozdravlja
gore hladno sjaji šalitrasto nebo pognuta mi je glava
usamljenost samice dolazi ćutim ja bivši sin bogova
tone moja Atlantida Pariz Marlot Normandia
Prevod: Fehér Illés
Objavljeno: Ezüst híd – Srebrni most (2011)
Családi kör, Novi Sad
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése