Kormos István Farkasvadászat – Lov na vukove

Kormos István emléktábla Czinder Antal alkotása

Mosonszentmiklós, 1923. október 28. – Budapest, 1977. október 6.

Farkasvadászat

mondtad farkas-vadászni elmész szibériába

északra ott a farkas falkában vándorol

közébük fegyvereddel! három is felkalimpál!

fröccsen a hóra vérük! hó-vér maszatot innál!

a farkasbőrt teríted az én ágyam elé

mert hideg kőre lépek s trüszkölvén tüsszögök

húsát indiánkéssel szétszabdalod sasoknak

lenyúzott körmeit busterkeaton kapja meg

aztán asztalhoz ültél rajzolni repülőt

két boeing két sirály lebegett zöld egedben

kisszéked felborult néztél valahova

anyád kezét szivaccsal eltoltad homlokodtól

futott álmodban csizmád havon farkas után

futó csizmád nyoma havon madár nyoma

Lov na vukove

rekao si ideš u sibir u lov na vukove

tamo na severu vukovi u čoporu se kreću

među njih s puškom! i tri će se prevrnuti!

bljuzne im krv na sneg! sneg-krv lokvu pio bi!

ispred kreveta mi krzno vuka prostireš

jer na hladan kamen stupim i kijavičavo kišem

nožem indijanca njegovo meso orlovima paraš

basterkiton dobija zguljene kandže

potom si seo za sto počeo avion crtati

na tvom zelenom nebu dva boinga dva galeba

prevrnula ti se stoličica negde gledao

odmaknuo sa čela ruku sa spužvom tvoje mame

u snu u snegu tvoje čizme vukove gonili

tragovi tvojih čizama u snegu su tragovi ptica

                             Prevod: Fehér Illés



Kormos István Szegény Yorick – Siromah Jorik

Kormos István

Mosonszentmiklós, 1923. október 28. – Budapest, 1977. október 6.

Szegény Yorick

Halálon túl kicsit

mondjuk ötszázöt évvel

senki nem tudja rólam

hogy én valék Yorick

koponyám partra vetve

fűrésszel elfelezve

egy jó öreg sírásó

pohárnak kinevez

széléről kortyint fecske

Hajha barátaim

akkor már ti se lesztek

Valaha magyarul

éneklő nyelvemet

árva ükunokáim

a kutyának se mondják

mert nyelvem elrohad

szívem is elrohad

mivelhogy aki élt

rohad egy miccenésre

Dunnyogtam nagymamának

tarló tű-tengerén

mezítláb átszaladtam

lábam csont dobverő lett

ujjam a betűkön

motozgatott riadtan

sillabizálva ó-

s újtestamentumot

térdeltettek sarokba

nagy vödröket cipeltem

vállam kulcscsontja orsó

térdemben stroncium

Sakkoztam veletek

röhögtem veletek

ha ültem veletek

nem voltam veletek

Báthory utca 8

nyaktilóm fabrikáltam

csak elértem gyalog

Atlanti partokat

Kormos családnevem

anyámtól örököltem

keresztelésben Istvánt

mint ama vértanú

sok néven szólitottak

Pistika Piska Pista

utóbbi főleg lónév

volt amig lovak voltak

Cicelle Cormieux

végül csak Yorick voltam

azaz szegény Yorick

Siromah Jorik

Nešto posle smrti

recimo petsto godina

o meni niko ne zna

da sam Jorik bio

na obalu mi je bačena

testerom prepolovljena lobanja

jedan stari kaburdžija

smatra da je čaša

sa ruba lasta pijucka

E moji drugari

onda više ni vas neće biti

Mog nekad na mađarskom

pevajućeg jezika

siroti moji praunuci

neće ni psu spomenuti

jer istrunuće mi jezik

istrunuće i moje srce

jer svako ko je živeo

trune nakon jednog trzaja

Brundao mojoj babuški

preko mora-igli

strnjika bos trčao

noga mi je malj za bubanj postala

prst mi je uplašeno

pretraživao slova

premetajući starog-

i novog testamenta

u ćošku klečao

velike kofe nosao

ključna kost mi je vreteno

u kolenu mi je stroncij

Igrao sam šaha s vama

smejao sam se s vama

i kad sam sedeo s vama

nisam bio s vama

ulica Batori 8

svoju giljotinu zgotovio

ipak stigao sam pešice

do obale Atlantika

Prezime Kormoš

od majke nasledio

po krštenju sam Ištvan

kao onaj mučenik

zvali su me imenima

Pištika Piška Pišta

zadnji je uglavnom konjsko ime

bio dok su bili konji

Cicelle Cormieux

na kraju sam samo Jorik bio

ustvari siromah Jorik

                             Prevod: Fehér Illés



Kormos István Vonszolnak piros delfinek – Crveni delfni me vuku

Kormos István

Mosonszentmiklós, 1923. október 28. – Budapest, 1977. október 6.

Vonszolnak piros delfinek

vonszolnak piros delfnek koromtengeren éjszaka

partra kicsapnak az a part szívem leomlott partfala

álmaim-rakta házadig onnan vakon is elmegyek

de kapud nyitott – kés-kapu ablakon küldő fényjelek

s kezek kezek kezek kezek küldő kezek taszítanak

hangtalan hang eresszelek hangtalan hang elhagyjalak

gyerekkorodba nem hagyod magadat visszarántani

vergődnek csak homlokodon kérlelő szavam szárnyai

szemed nem-lehet-fényei elmondják ami mondhatatlan

hogy nem leszek hogy nem leszek kerékbe tört nevetés csattan

jövőnk a halvaszületett koromtengereken libeg

felfalják piros lovaim kik vonszoltak a delfinek

egy árva kutyaugatás nem engem szólít nevemen

fenn salétromos menny ragyog hűvösen lehajtom fejem

cella-magány jön hallgatok ki voltam istenek fia

alámerült Atlantiszom Párizs Marlotte Normandia

Crveni delfni me vuku

crveni delfni me vuku po garnom moru u noć

na srušenu obalu mog srca bacaju me u ponoć

i slep ću stići do tvog snovidnog doma

ali na prozoru su znaci – sečiva-vrata me čekaju

i ruke ruke ruke ruke odbijanja me guraju

pusti me napusti me šapat nečujnih glasova

ne dozvoljavaš da te povučem u doba detinjstva

moje molbe se na tvom čelu slomljenih krila muče

o neizrecivom u očima ne-može-blesak priča

da me neće biti da me neće biti na točak razapeti grohot tvrdi

naša budućnost na mrtvorođenom garnom moru lebdi

proždire je crveni at delfn koji me tegli

samotni lavež psa meni nepoznatog pozdravlja

gore hladno sjaji šalitrasto nebo pognuta mi je glava

usamljenost samice dolazi ćutim ja bivši sin bogova

tone moja Atlantida Pariz Marlot Normandia

                             Prevod: Fehér Illés

                             Objavljeno: Ezüst híd – Srebrni most (2011)

                                                 Családi kör, Novi Sad