Pethes Mária
Arcod mandalája
gondtalan napfény csipkézte
a szellőtől pánikba esett nyárfák leveleit
a kertvégi eperfa alól cefreszag dőlt
és nagyapám diadalittas arca fénylett
mikor az első pálinkát felmutatta az égre
saját főzet
és nagyanyám mosolya koszorúzta az enyémet
amikor megengedte
hogy a tojással szelídített likőrt
átszellemülten vegyem nyelvem hegyére
miként majd évekkel később csókodat
sárga lepkék jártak inni
az orgonafák árnyékában dőzsölő csaphoz
boldog voltam
mert átnéztél a szomszéd kertből
ahogyan most az idő gyöngyvásznán
mint fürkésző gyerek
*
törvénytelenül ültél
szívem terített asztalához
pedig etikám elektromos vezetékén
ott volt a figyelmeztető tábla
vigyázat nagyfeszültség
sokáig vártam
de mire rájöttél mit kell tenned
már nem volt
se teríték
se asztal
se szív
*
szívem lőtt madár
kapillárisain homokszemek peregnek
valahol a testemben
összeáll belőle arcod mandalája
amit aztán a bölcs szerzetes-idő
a semmibe fúj
Mandala tvoga lica
bezbrižni zraci sunca čipkali
od lahora prestrašene krošnje topola
ispod duda u prikrajku vrta komina mirisala
i pobedonosno lice mog dede sjalo
kad je prvu rakiju prema nebu digao
vlastito pečena
i osmeh bake ovenčala moj
kad je dopustila
da jajem pripitomljen liker
produhovljeno na vrh jezika uzmem
kao godinama kasnije tvog poljupca
žuti leptiri posećivali obilnu slavinu
u senci jorgovana
sretna sam bila
jer si iz susednog vrta
poput znatiželjnog deteta gledao kao sad
preko bisernog platna vremena
*
bespravno si seo
uz moj postavljeni sto
mada na električnom vodu moje čestitosti
visila tabla upozorenja
pažnja visoki napon
dugo sam čekala
dok si dokučio šta trebaš raditi
više nije bilo
ni postave
ni stola
ni srca
*
srce mi je pogođena ptica
preko kapilara zrna peska padaju
iz kojih negde u mom telu
spaja se mandala tvoga lica
što kasnije mudar opat-vreme
u prazninu duva
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése