Pethes Mária
Égre karcolt üzenet – Boros Ágotáért
Mit tegyünk, jaj, mit tegyünk
a kisiklott karórákkal? Sosem
ölelkeznek már mutatóik.
Légpárnás felhők úsznak,
begyűjtöm a csillagokat,
elmosogatom és tiszteletedre
hiánytalanul visszadobom
őket az égre.
Jaj mit tegyek, mit tegyek?
Halott anyám hangját játssza
oda-vissza az éjszaka. Az energia-
takarékos hold alatt tücskök
beomlott óvóhelyénél gyászzenét
ciripel az idő. Megszökik előlem
az út, de Isten egy vérző galagonya-
bokor mellett, integet.
Majd ő hazavezet.
Mit tegyünk, jaj mit tegyünk
az Interneten elárvult felhasználó-
nevekkel, az égre karcolt üzenetekkel,
mert reggel mindig gyorsvonatszél
érkezik. Neked kell kiegészítened
az elgázolt mondatokat. Szemünk
árkába évszakok zuhannak.
De mi lesz a liliomok nélkül maradt
koronákkal, a harangok áhítatával?
Jaj, mi lesz velünk, mi lesz velünk,
hogyan egyensúlyozzunk a frissen
ásott sírok mellett? Hány halál rabolja
ki még hatodik érzékünket, hány
hiány telepszik még mellkasunkra,
míg egy felülírhatatlan virradat
elrongyolja torkunkban
a visszafojtott sírásokat?
Na nebo urezana poruka – za Agotu Boroš
Šta da radimo, joj, šta da radimo
sa iskliznutim časovnicima? Njihove
kazaljke više se nikad neće grliti.
Zračni jastuci u obliku oblaka plove,
ukupljam zvezde,
operem ih i u tvoju čast
bez izuzetka sve ponovo
na nebo bacam.
Joj, šta da radim, šta da radim?
Glasove moje umrle majke
neprestano ponavlja noć. Ispod
energiaštedljivog meseca pri oronulog
brloga cvrčaka vreme tužaljku
svira. Pobeže cesta ispred mene
ali Bog pored krvarećeg
džbuna gloga maše.
On će me kući odvesti.
Šta da radimo, joj, šta da radimo
na Internetu osirotetim korisničkim
imenima, na nebo urezanim porukama,
jer sa jutrom uvek vetar brzog voza
stiže. Pregažene rečenice ti
moraš dopuniti. U prokope
naših očiju stoleća padaju.
Ali šta će biti sa krunama
bez ljiljana i čežnje bronza?
Joj, šta će biti s nama, šta će biti s nama,
kako uspostaviti ravnotežu
na svežim humkama? Koliko će još smrt
opljčkati naše šesto čulo, koliko
manjka nastaniti na naše grudne koševe
dok jedno neopozivo svanuće
ne pocepa u našim grlima
ugušene jecaje.
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése