Miroslav Antić Prvi tango – Az első tangó

Miroslav Antić

Mokrin kod Kikindе 14. mart 1932. –  Novi Sad 24. jun 1986

Prvi tango Devojčice, vi, koje ste večeras poslednji put uspavale svoje lutke i krišom od njih, na prstima, došle na ovu igranku, sa zenicama pitomim, sa zenicama srnećim, bistrim kao najveći kao najlepši cvet, i vi sa osmehom toplijim od mesečine na proplanku, i vi, zaljubljene u prvi uvojak što vam pokriva uho, i zaljubljene u ceo svet... Dečaci, vi, koji ste večeras prvi put nekako drukčije, mangupski začešljali kosu, pa vam se odjednom čini da vam niču brkovi, a osmeh vam na licu sličan muškijim ljudima, i vi, sa klikerima u džepu i pegama na nosu, što se pravite važni, pa ste promenili hod, a srce i dalje vam drhti kao preplašeni miš u zadihanim grudima... Hajde, započnimo ovaj naš prvi tango u životu! Igrajmo! Nije strašno Dva levo - jedan desno. Jedan levo - dva desno. Evo, brojimo svi uglas. Zbogom olovni vojnici! Zbogom detinjstvo sa kikama i plavom mašnom! Zbogom sve ono što je bilo juče! Dobro nam došlo sve ovo što je ispred nas! Nije ovo čas hemije niti čas matematike. Tiho! Tiho za one pred kojima se večeras otvara mladost široka! Umesto lutaka pred svakom devojčicom klanja se po jedan živi, pegavi lutak. Umesto klikera, u srce svakog dečaka kotrljaju se dva topla i nasmejana oka.

Az első tangó Kislányok, ti, akik ma este utoljára altattátok el babáitokat és titokban, lábujjhegyen jöttetek erre a táncra, szelíd szemmel, őzike szemmel, csillogóval, a legszebb legnagyobb virággal, és ti akiknek mosolya kedvesebb a tisztáson lévő holdsugártól, és ti, akik szerelmesek vagytok az első fületeket érintő hajtincsbe, és az egész világba… Fiúk, ti, akik ma este először fésülködtetek másként, betyárosan, és egyszerre csak érzitek bajszotok nő, mosolyotok meg mintha férfiasabb lenne, és ti, zsebeitekben üveggolyókkal és szeplős orrokkal mit vágtok fel, változott  léptetek de szívetek továbbra is megszeppent egérként dobog ziháló mellkasotokban… Gyerünk, kezdjük el életünkben az első tangót! Táncoljunk! Nem boszorkányság Kettőt balra – egyet jobbra. Egyet balra – kettőt jobbra. Íme, mindahányan hangosan mondjuk. Isten veletek ólomkatonák! Isten veled copfos, kékmasnis gyerekkor! Isten veled minden, mi tegnap volt! Isten hozott minden mi előttünk van! Ez nem kémiaóra, sem matekóra. Csend! Csend azoknak akik előtt ma este tárul az ifjúság! Babák helyett a kislányok előtt valódi, szeplős figurák hajlongnak. Üveggolyók helyett, a fiúk szívében meleg, mosolygós szemek görögnek.                              Fordította: Fehér Illés