1
Nije to nagovaranje, rođeni moji.
Ko neće dalje da čita – nek slobodno zažmuri.
Ali pazite dobro:
ako u vama postoji
jedno veliko pitanje koje nestrpljivo žuri,
pitanje veće od brda,
i jedna treperava duša što veruje u čuda,
i ako se u vama neke lepote talasaju
i neke svetlosti rađaju,
onda je sasvim svejedno dali žmurite
ili ne žmurite
jer čuda se već dogadjaju.
Junaci,
nos u jastuk!
Nek mašta kao lokomotiva leti!
razumem sve vaše brige
i nespretnosti
i strah,
i evo: pomažem danas svakom da se seti
što se bez razlog duri i smeška u isti mah.
Junaci ,
nos u jastuk!
Niko ne mora znati sta je.
Važno je da nešto postoji i da to nešto traje
i kažem:
baš nije nagovaranje.
Ko neće dalje da sluša – neka zapuši uši.
Važno je šta je skriveno u nama,
u duši.
A ova pesma je oko što vidi i kroz tamu.
Nju nećeš prevariti kao tatu i mamu
2
Evo o prvoj ljubavi još samo nešto malo:
nek ne zaboravi niko – ona je ipak večna.
Ona je kao nebo što se uskovitlalo
kad je u zoru palo u ogledala rečna.
Ona će ostati sramežljiva i vitka
u nekim budućim staricama
koje sad krišom sanjaju odrezane vitice
i žure da završe sve zadatke na vreme,
i u nekim budućim penzionerima
koji gaze po blatu i skakuću po baricama,
skupljaju sličice fudbalera
i dobijaju jedinice zbog Pitagorine teoreme.
Ona je najlepša ljuljaška između
radosti i samoće
kad se najviše hoće,
a niko ne zna šta hoće.
I kad godine minu u beskraj…u daljinu…
i prođu mnoge lepote
i svenu mnogi cvetovi,
jedino prva ljubav ostaće negde u oku,
u nekim običnim stvarima,
u požutelim spomenarima
kao večno novi nepoznati svetovi.
Zato i vredi sanjati,
zato i vredi želeti,
– šta nas se ostalo tiče!
Zato i vredi napisati i kao plakat podeliti
ove šarene reči koje na pesmu liče.
3
Najzad,
u prvoj ljubavi rađa se i prva bora
ovde negde na čelu
i celog života te prati.
Rađa se prva tuga i prva ljubomora
i prvi put se pati.
I odjednom ti drugčije izgleda čitav svet.
Nešto u glavi gori,
nešto tutnja
i vri.
To nije kao matematika.
Tu su dva i dva često – pet
A često – nisu ni tri.
Ne pitaj zašto odkud odjednom košava briše.
To možda i nije vetar.
To prva ljubav uzdiše.
Ne pitaj odkuda kiše odjednom pljusnu jače.
To možda i nije pljusak,
već neko zbog ljubavi plače
i trepavice mu slane
i rukavi mu slani
kao presoljeni ručak i kao okeani.
Uostalom
šta vredi o prvoj ljubavi i dalje da se soli.
Izvoli,
samo izvoli,
pa ako je tebi isto ovako – ti kaži,
a ako nije isto – onda sve ovo ne važi.
Első szerelem
1
Cimboráim, nem rábeszélés ez.
Akinek unalmas – nyugodtan hunyja le szemét.
De figyeljetek:
ha motoszkál bennetek
egy türelmetlenül tornyosodó,
megfejthetetlen talány,
és a reszkető, csodákban hívő szellem
és ha szépség és fényözön
hullámzik bennetek
akkor mindegy hogy lehunyjátok-e
szemeteket vagy sem
mert már zajlanak a csodák.
Daliák,
orrotok párnába dugjátok!
Röppenjen a képzelet!
megértem szorongásotokat
esetlenségeteket
félelmeteket
íme: ma mindenkinek segítek – emlékezzen
ok nélkül egyszerre miért duzzog és mosolyog.
Daliák,
orrotok párnába dugjátok!
Nem kell mindenkinek mindent tudni.
Fontos hogy időt állóan létezzen valami
és állítom:
ez éppen nem rábeszélés.
Aki nem akarja hallani – dugja be fülét.
Az a fontos ami bennünk, lelkünkben
rejtett.
Ez a vers a homályt átvilágító szem.
Mint szüleidet, nem tudod átverni.
2
Még néhány apróság az első szerelemről:
senki se feledje – mégiscsak életre szóló.
Olyan mint mikor hajnalban
a feldúlt ég a folyótükörbe zuhan.
Félénk és karcsú marad
a jövendőbeli idős hölgyekben akik
titokban levágott tincsekről álmodnak
és sietnek a házi feladattal,
és a jövendőbeli nyugdíjasokban akik
sárban gázolnak, nádasban szökdelnek,
labdarúgók képeit gyűjtik és
egyest kapnak Pitagorasz tételéből.
Az öröm és magány közötti
legszebb hinta
mikor a legtöbbet akarjuk
de senki sem tudja mit akar.
És mikor végtelenbe tűnnek az évek… a messzeségbe…
és szertefoszlik a gyönyör
és elhervadnak a virágok,
a mindennapi tárgyakban,
a kifakult emlékkönyvekben
mint örökké ismeretlen világegyetem
egyedül az első szerelem marad a láthatáron.
Ezért érdemes álmodozni,
ezért érdemes akarni,
– mi közünk minden más egyébhez!
Ezért érdemes ezeket a vershez hasonló sorokat
leírni és hirdetményként terjeszteni.
3.
Végül,
az első szerelemmel keletkezik az első ránc is,
valahol a homlokodon
és egész életedben kísér.
Először jelentkezik a bánat és féltékenység
és első ízben a szenvedés.
És egyszerre más lesz a világ.
Fejed lángol,
dübörög
és forr.
Ez nem matematika.
Gyakran a kétszerkettő – öt.
Gyakran – még három se.
Ne kérdd egyszerre honnan vág a kosava*.
Ez tán nem is szél.
Ez az első szerelem hava.
Ne kérdd egyszerre miért csapkod jobban a vihar.
Ez tán nem is vihar,
szerelmi bánatában zokog valaki
és mint az elsózott ebéd, mit az óceánok
sós az ujja
sós a szempillája.
Különben
mit ér az első szerelemről tovább fecsegni.
Tessék,
csak tessék,
ha te is így érzed – beszélj,
ha nem – akkor mindez semmit se ér.
*Viharos erejű, száraz, hideg, tartós al-dunai szél
Fordította: Fehér Illés
First Love
1
It’s not persuasion, my dears.
Those who don’t want to read further – feel free to close your eyes.
But be very careful:
if, inside you, rests a big question that impatiently rushes,
a question bigger than a hill,
and a twinkling soul that believes in miracles,
and if, inside you, some beauties are wave
and some lights are being born,
than it’s completely the same whether your eyes are closed
or not
because miracles are already happening.
Heroes,
put your faces into the pillow!
Let imagination fly like a locomotive!
I understand all your worries
and clumsiness
and fear,
but here: today I’m helping everyone remember
why they sulk and smile in the same time.
Heroes,
put your faces into the pillow!
Nobody has to know what’s up.
It’s important that something exists and that that something lasts
and I say:
it’s not really persuasion
Those who don’t want to listen further – they can shut their ears.
What matters is what is hidden inside us,
in the soul.
And this poem is an eye that can see even through the dark.
You won’t fool it like your dad and mom.
2
Here is just a little something more about first love:
may noone forget – it is eternal after all.
But it’s like the sky that stirred up
when, at dawn it fell into river mirrors.
It will stay shy and slender
in some future old ladies
who are now secretly dreaming of cut laurels
and rushing to finish their homework in time,
and in some future retirees
who are wading through mud and hopping through puddles,
collecting pictures of football players
and getting Fs because of Pythagoras’ theorem.
It’s the most beautiful swing between
joy and loneliness
when you want it the most,
and nobody knows what it wants.
And when years pass into infinity… into the distance…
and many beauties go by
and many flowers wither,
only first love will remain somewhere in the eye,
in some ordinary things,
in albums that turned yellow,
like eternaly new unknown worlds.
That’s why it’s worth dreaming,
that’s why it’s worth wishing,
– what do we care about the rest!
That’s why it’s worth writing and, like posters, distributing
these colourful words that look like a poem.
3
Finally,
first love brings first wrinkle
somewhere here on your forehead
and it follows you your entire life
It brings first sorrow and first jealousy
and makes you suffer for the first time.
And suddenly, the entire world looks different to you.
Something’s burning inside your head,
something’s roaring
and boiling.
It’s not like math.
Two and two are often – five
and often – not even three.
Don’t ask where from, all of a sudden, the southeast wind is blowing.
It might not even be wind.
It’s the first love sighing.
Don’t ask how come the rain falls heavier.
It might not even be a heavy rain,
but someone crying over love
and his eyelashes are salty
and his sleeves are salty
like oversalted lunch and like oceans.
After all,
what’s the point in further lecturing on first love.
Help yourself,
just help yourself,
and then if you feel the same – say it,
and if it’s not the same – than all of this doesn’t apply.
Translated by Anonim
