Pintér
Tibor (Tibor Pinter) Budapest, 1954. november 21. –
[Rongyot
akartam]
rongyot akartam
rongyot enni mindig
elkapott a szánalom zivatar
nyakon csurgatott csak áztam bután
pedig jöttek ostobácskán kopogtattak
én kétbalkezes nem tömtem el a réseket
áramló mentenrongyosok büszkerongyosok
lélekrongyosok tiportasak avatag rihék
a szánalom s a nyitnikék törpikék
adtam persze ezt-azt kézügyből
legfőképp abból amit
még nem ettem meg
a rongyból
|
[Krpu hteo]
krpu
hteo
uvek
sam krpu hteo jesti
uhvatila
me je oluja sažaljenja
niz
vrata mi curila poput glupaka
kisnuo
a došli su tupoglavo kucali
ja
levak rupe nisam začepio struja odmah
poderanih
oholo poderanih u duši poderanih
pa zgaženih
i isluženih lakodajkih
sažaljenje
te štrumfovi patuljci
naravno
što-šta tek tako i dao
pogotovo
od onoga što
još
nisam od krpa
požderao
Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése