Arsen Dedić Šibenik, 28. srpnja 1938. –
Moja ljubavi
Završila se igra:
vatra početka, slast i tajanstvo tvog prvog grijeha; gotovo je. To nije više ni veselje ni slatka dosada. Ti, mala moja, ženska sa žura, flićko, džepna damo, nasmijana i onesviještena ljubavnice, moje dijete i moja majko - postala si neizreciva, a počelo je beznačajno: zatekao sam se kako ti telefoniram u ljepoti večernje kiše, koja je samo provalija nada mnom i potreba da te dotaknem, i tvoja usta. Pokućstvo, topli namještaj mojih starih ljubavi osipa se. Zatekao sam se u nježnosti koja je već spavala, u riječima koje su mi pripadale, ali me nisu mogle naći. Ti si postala moja obrana, dobrovoljno prognanstvo, pobjeda nada mnom, moja muka, ljubomora na život, moja mrtva sestra uspavana u velikim ružama, nemoguća zemlja, potrebno tijelo, moja ruka i glava. I zagrljaj u kojem sam se jučer igrao, sada me obuhvaća ovdje, daleko i zauvijek – u svim uglovima mog života. Postaješ bezimena, nepoznata i smrtonosna, moj život i spas od života – moja ljubav. |
Szerelmem
A játéknak vége:
a kezdeti hév,
gyönyör és első bűnöd titka;
nincs tovább.
Ez már se vígalom se édes unalom.
Te, kicsim,
bulihölgy, leányka, bakfis,
mosolygó, elaléló szerető,
gyermekem és anyám –
kimondhatatlanná váltál,
pedig jelentéktelenül kezdődött:
azon kaptam magam,
a fölöttem lévő szakadékban
a meleg esti esőben
téged hívtalak
hogy megérinthessem ajkadat.
A berendezés, egykori szerelmemre emlékeztető
[bútorzat
szétesik.
Rajtakaptak kimondott szavaim,
a már szunnyadó gyengédség,
de nem értek utol.
Védelmezőm lettél,
önkéntes száműzetésem,
legyőzőm, gyötrelmem,
a létre féltékenységem,
rózsák közt elaltatott halott húgom,
elérhetetlen föld, kívánt test,
karom és fejem.
És az ölelés melyben tegnap játszottam,
most itt vesz körül, messziről, örökre –
életem minden szögletében.
Névtelenné, ismeretlenné, halált hozóvá válsz,
életem és megváltóm –
szerelmem.
Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése