Keresés ebben a blogban

2014. december 12., péntek

Pero Zubac Recimo da – Fogjuk rá

Pero Zubac - Nevesinje, 30. maj 1945. –


Recimo da

Recimo da je otišla iz grada
u nepredvidivu večer
i da su joj zameli puti.
Recimo da su boje kojima sam
je slikao bile nestalne
i da su izčilile sa kože.
Recimo da je odlučila da je
ne prepoznaju moje zene,
da ima srce nevidivo.
Samo da nije mrtva,
samo da diše.
Tačka na kraju priče mala je
kao srce.
Stavljena je lakim potezom,
ali još pulsira,
još se otima svetlu.

Fogjuk rá

Fogjuk rá elment a városból
az előreláthatatlan éjszakába
és nyoma veszett.
Fogjuk rá múlandó volt
a felhasznált festék
és leperegett a bőrről.
Fogjuk rá elhatározta
szemem ne ismerje fel,
legyen szíve láthatatlan.
Csak ne legyen halott,
csak lélegezzen.
Mint a szív a történet végén
a pont parányi.
Könnyed mozdulattal helyezték oda,
de még lüktet,
még ellenáll a fénynek.

Fordította: Fehér Illés





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése