B. Tomos Hajnal Négyfalu, 1957. december 2. –
Szabadesés
Nem múlnak hajnalok,
ha kettőt
tapsolok,
nem nyilnak percek,
mint feltépett fércek –
nem akarom, de mint korom
idő szitál, alkonyodom,
hosszú az éj, rólam mesél,
álomba fúlt való henyél –
nem az leszek aki voltam,
mit érne a rigó holtan?
Jó fenségek rendezgetnek,
nem kérdezek, nem felelnek.
|
Slobodan pad
Ne prolazi osvitak
ako
aplaudiram,
poput rascepanih marama
ne otvaraju se
podrhtavanja –
ne želim ali kao moja
kova
sipi vreme, hvata me tama,
dugačka je noć, o meni
ćaska,
u san utopljena tumara –
neću biti ta koja sam
bila,
šta bi mrtva ptica
vredila?
Dobra visočanstva me
nameštaju,
ne zapitkujem, ne
odgovaraju.
Prevod: Fehér Illés
|
Free fall
Dawn expires not
When I applaud
Minutes don't cleave
open
Resembling torn seams.
Undesired, time flakes
away
As sifting soot. My dusk
is here.
Endles night spins my tale,
Reality idles quenched
by dream,
Who I once was, will
never more be,
What is worth a dead
merle anyway?
Kind lords decree,
I pose no question,
the reply is silence.
Translated by Van
Horn Andrea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése