Keresés ebben a blogban

2014. december 3., szerda

Eörsi István Önéletrajz – Autobiografija

Eörsi István
Budapest, 1931. június 16. – Budapest, 2005. október 13.



Önéletrajz

Srácként  azt  hittem,  minden  ennivaló,  még  füvet,  sőt  legyet  is  ettem,
de  történt  velem  egy  s más  és  rájöttem,  hogy  nem  lehet mindent  szeretnem.

Kamaszként  azt  hittem,  a  boldogság  végtelen  hosszú  makaróni,
ma  már  tudom,  hogy  bors  csak:  ráharapsz,  könnyezel,  nem  bírsz  szólni.

Kék  égen  sétált  a  pufók  hold,  az  örök  szerelmen  merengtem,
de  akkor  egy  néni  kézenfogott  és  én  pirongva  velementem.

Láttam  libegni  gyönyörűbbeket  is,  de  válogatni  igazán  szégyen —
mindig  gondosan  ügyeltem  arra,  hogy  a  csúnyákat meg  ne  sértsem.

Később  azt  hittem,    játék,  ha  a  semmiből  valamit  teremtek,
közben  a  valamik  kifogtak  rajtam  és  ravaszul  semmivé  lettek.

Volt  néhány  meglepő  percem,  amikor  hipp-hopp  meg  akartam  halni.
Sakkoztam  a  halállal,  vakon  játszottunk,  függőben  maradt  a  parti.


Autobiografija

Kao klinac verovao sam sve je jestivo, još i travu, dapače i muhu jeo,
al se sa mnom što-šta desilo i da ne mogu sve voleti, razumeo.

Kao deran verovao sam, sreća je beskonačno razvučena testa,
danas već znam, tek je biber: pregrizeš, suziš, ostaješ bez teksta.

Na plavom nebu bucmast mesec šetao, o večnoj ljubavi svojoj sanjario,
al tad me uhvatila za ruku jedna teta i zasramljeno s njom krenuo.

Video sam i čarobnije lebdeti ali probiranje je zaista sramotno –
uvek sam pomno pazio da ružne ne bi uvredio.

Kasnije sam verovao, dobra je igra ako stvorim nešto iz ništa,
u međuvremenu neki su me dobrano prešli i pretvoreno je u ništa.

Imao sam nekoliko iznenadnih trenutaka, kad brže-bolje čekala me je morija.
Sa smrt slepu partiju šaha igrao, prekinuta je partija.

                             Prevod: Fehér Illés



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése