Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Eörsi István. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Eörsi István. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. október 4., vasárnap

Eörsi István Szerepek – Uloge

Eörsi István
Budapest, 1931. június 16. – Budapest, 2005. október 13.



Molnár Imre: Maszka – Maska

Szerepek

Lehetséges szerepeim közül
a kölyökét csak maszkkal játszhatnám már,
ami feszélyez s Don Quijote sem megy
amióta megettük Rocinantét
és bedőltek a szélmalmok, viszont
a donjuani szerepkörre még
rátermett volnék noha termetem
nem elég sudár és hibádzik az üstök -
forradalmár is lettem volna de
a darabból a szerepet törölték,
marad még a bohóci lehetőség,
de sajna felszökött a rizspor ára,
nem kapok foltot pepita gatyámra
s vidám szögek villognak a porondon
hol kézenjárok és bukfencezek.

Uloge

Od mogućih mojih uloga
derana bi samo s maskom mogao odigrati
što me sputava a od kad smo Rosinanta
pojeli ni Don Kihot ne prolazi
i vetrenjače su se srušile, međutim
donžuanska uloga bi mi
pristala mada stas mi nije
dovoljno vitak te fale vlasi –
postao bi i revolucionar
ali uloga je brisana,
preostaje mogućnost pajaca
al povećana je cena rižinog praha,
ne dobivam fleku na karirane gaće
i u areni gde človito hodam i
premećem se veseli ekseri svetlucaju.

Prevod: Fehér Illés



Molnár Imre: Maszkok – Maske


2015. február 11., szerda

Eörsi István Katicabogaramról – O mojoj bubamari

Eörsi István
Budapest, 1931. június 16. – Budapest, 2005. október 13.


Katicabogaramról

Katicabogaramnak
csupán hat pöttye van,
reggeli rózsalevélen
napozik gondtalan.

Arra jár néhány társa,
hétpöttyös katicák,
ugratják, majd gyalázzák
egy délelőttön át.

"Csúnya vagy!" - mondják -, "Kripli!" -
"Elfajzott!" - "Idegen!"
Ő meg örül a napnak,
s hogy olyan, amilyen.

O mojoj bubamari

Moja bubamara
tek šest pega ima,
na jutarnjem listu ruže
bezbrižno se sunča.

Njene kolege okolo vrzmale,
bubamare sa sedam pega,
zadirkivale nju, potom kaljale
tokom čitavog prepodneva.

„Ružna si!“ – kažu –, „Nakaza!“ –
„Izrod!“ – „Čudovište!“
Ona pak uživa u suncu
i da je takva kakva je.

Prevod: Fehér Illés


2015. január 30., péntek

Eörsi István Változatok egy közhelyre – Varijacije na otrcanu frazu

Eörsi István
Budapest, 1931. június 16. – Budapest, 2005. október 13.


Változatok egy közhelyre

Meghalni mindig ráér az ember.

Előbb a szennyest kéne kimosni.
Ilyen piszkosan, ragacsosan
nem illik menni a pondrók elébe.

Valami új fertőtlenítő kéne.

A tizenkilencedik század
párolt és szűrt nedűire vágyom:
hiperforradalmi álom.
Kerek és tiszta igazságnak
be nem köpdösött tükreire.

A világ sürgönydrótjai összegabalyodtak,
kábelei egymásba csavarodtak,
szavak bábeli billiói
illetlenül tolakodnak az űrben,
mindenki más nyelven beszél,
mindenki más nyelven hallgat,
más nyelvet ért meg, más síkban él,
másfajta semmit takargat,
képek billiói bukfenceznek,
pucér táncosnő birsalma-feneke
népvezéri kobakkal koccan össze,
ajakrúzs-reklám csusszan közbe,
a világ színültig tele
vízióval.

Közöttük tengernyi légbuborék-sóhaj.

Az ocsmány az ocsmánnyal összekeveredett,
a pompás a pompással összeverekedett,
az ocsmány a pompásnak teszi a szépet,
a pompás az ocsmánnyal frigyrelépett,
a káosz mélyén mint a mértan ragyog a rend,
a rend már megvalósulóban káoszt teremt,
belesüppedni még okos fickónak is csudajó,
elfeledni egy percre, hogy van vallanivaló
— meghalni mindig ráér az ember —
(keresztfa, villamosszék, karó,
máglya, lófarok, golyó, nyaktiló,
aréna, tigrisek, hangyák, kövezés, bitó,
éhhalál, vasúti sínek...)

Meghalni mindig ráér az ember.
Előbb meg kell ölelgetni az asszonyt
(ameddig lehet, szerelemmel),
s utódokat nemzeni – ugyebár? –
akik nyomunkba lépnek egyszer.
Igazságot kell hazudni nekik,
hogy teljenek meg, mint a luftballon,
míg beléjük nem bökik a valóság szögeit
a fölszállás előtti napon.

„Te trágyadomb harsány kakasa, még
attól a kis maradék
örömödtől is megfosztalak,
hogy másoknál különbnek érezd magad.
Ha számbaveszed sok szürke hibád,
azt se feledd el,
hogy önáltatásodban nincs rendszer.
De a WC víztartályvasa szilárd,
spárgád is akad ...”

Meghalni mindig ráér az ember.

Még bízom a messzi jövőben
— a fuldokló eszmei szalmaszála —
egy-két barátban körülöttem,
egy idős és egy fiatal nőben,
s néhány halottban.

Csak nevüket ki ne mondjam.

Batyumat sírjuknál ledobtam,
s mivel a harcokból kikoptam,
bár erőm még volna, azt hiszem,
emlékükhöz könyökölök,
és némán hallgatom örök
vitájukat a végtelennel,
arcukat magammal viszem.

Meghalni mindig ráér az ember.
Meghalni mindig tud az ember,
ha nagyon akar. Azt igen.

Varijacije na otrcanu frazu

Umreti uvek ima vremena.

Pre bi veš trebalo isprati.
Ovako prljavo, lepljivo
nije pristojno pred crve ići.

Trebalo bi nekakav nov dezinficijens.

Željan sam tmuljenih i filtriranih
sokova devetnajstog stoleća:
hiperrevolucionaran san.
Na nepopljuvana ogledala
okrugle i čiste istine.

Isprepleteni su telegrafske žice sveta,
kablovi su se spojili,
bilijoni reči Babela
u vasioni se nepristojno gomilaju,
svako drukčijim jezikom priča,
svako drukčijim jezikom sluša,
drukčiji jezik shvata, u drugoj ravnini živi,
drugačiju ništa prikriva,
bilijoni slika prave kolutove,
gola dunjasta guza plesačice
sa lobanjom komesara se sudara,
pojavljuje se reklama šminke,
svet je vizijama
dupke pun.

Između njih golem uzdah zračnog mehura.

Izmešao se skaradan sa skaradnim,
izmešao se sjajan sa sjajnim,
skaradan sjajnom udvara,
sjajan sa skaradnim se ženi,
na dnu haosa poput geometrije sjaji red,
red već u nastanku haos stvara,
utonuti i pametnjakoviću je čudesno,
za tren zaboraviti da ima šta da se prizna
– umreti uvek ima vremena –
(raspeće, električna stolica, kolac,
lomača, konjski rep, metak, giljotina,
arena, tigrovi, mravi, kamenovanje, vešala,
smrt glađu, tračnice...)

Umreti uvek ima vremena.
Pre treba ženu grliti
(dokle god je moguće, zaljubljeno)
i potomke stvarati – zar ne? –
koji će jednom našom stazom krenuti.
Istinu treba im lagati,
da se poput balona napune,
dok dan pre uzleta ne budu u njih
ekseri istine zabodeni.

„Ti glasni petao đubrišta, još
ću te i od one
preostale radosti lišiti
da se od drugih boljim osećaš.
Ako mnoštvo svojih sivih grešaka nabrajaš,
ni to ne zaboravi
da u svojoj obmani nemaš sistema.
Ali je gvožđe vodenog rezervoara WC-a čvrst,
i kanap se nađe...“

Umreti uvek ima vremena.

Još se uzdam u daleku budućnost,
– idejna slamka davljenika –
u nekoliko svojih prijatelja,
u jednu staru i mladu ženu
i u nekoliko pokojnika.

Samo da im imena ne nabrajam.

Odbacio svoju bošću kod njihovih grobova,
i jer sam se iz borbe iskrzao,
mada bi još snagu imao, verujem,
nalaktim se uz nihove uspomene
i nemo slušam njihovu večnu
diskusiju sa beskrajem,
sa sobom nosim njihova lica.

Umreti uvek ima vremena.
Umreti uvek se može,
ako se hoće. To da.

Prevod: Fehér Illés


2015. január 23., péntek

Eörsi István Szóba se állj vele! – Nemoj s njim ni pričati!

Eörsi István
Budapest, 1931. június 16. – Budapest, 2005. október 13.

Borító

Molnár Imre: A jólértesült – Dobro obavešten

Szóba se állj vele!

Visong neki is tán otthon gyermeke,
s bóbiskol fókabajszú atyja,
a gabonaszárat is tán megsimogatja -
itt szóba se állj vele!

Itt szóba se állj vele,
mert árulás itt az a szó -
otthon lehet a becsület embere,
itt: gyilkos, elnyomó!

Itt szóba se állj vele, ne is nézz rája,
tán épp anyádba lőtt bele.
Parancsra jött,
semmiről sem tehet,
lehet.
De te
iszonyú bűnt veszel magadra,
ha csak egy pillanatra
szóba állsz vele.

Ülj házad elé a padra,
sétálj az utcán, húzódj a kapualjba,
az emberek felé fordítsad arcod -
de gyűlölet
kapassa félre fejed,
ha őt megpillantod.

Hagyjad, hadd lássa,
milyen is arcod rándulása:
az őszinte undor moccanásait.
Lezárt szádnak, behunyt szemednek
is meg kell tanulni vallani.
Másként tán víg cimborák lehetnétek,
de most halálos vétek,
ha ránevetsz -
ha ránevetsz, bénuljon meg a szád,
örökös vigyor
merevüljön reád.

Ha nem bolydul lelkedben többé,
mikor már nem lő, nem lövet,
hogy itt ül nyakadon:
roskasszanak örökké
mázsás malomkövek!

Ha engeded, te lány, hogy simogasson,
ne válhasson belőled soha asszony,
férfi boldog ne legyen veled -
legszentebb vágyad gyöngyszemei
széjjelperegjenek

Te asszony, ha ez megölelhet,
csókjától rohadjon széjjel a tested!
Ha kedves is volna szívének a gyermek,
kisdededet hozzá ne engedd,
édesanya!

Számára itt fű se teremjen,
menjen haza!
De amíg itt terpeszkedik,
szóba se állj vele!

Szóba se állj vele,
mert árulás itt a szó -
otthon tán lehet becsületes,
itt: gyilkos, elnyomó!

1956. november 8.

Nemoj s njim ni pričati!

Možda kod kuće dete se i njemu zna radovati
i njegov otac brkovima tuljana dremucka,
možda klas i on pogladi –
tu nemoj s njim ni pričati!

Tu nemoj s njim ni pričati,
jer tu je reč izdaja –
kod kuće može biti čovek poštenja,
tu je: ugnjetač, ubica!

Tu nemoj s njim ni pričati, nit ga pogledaj,
možda baš u tvoju majku pucao.
Po naredbi došao,
ništa ne može,
moguće je.
Ali ti
užasan greh preuzimaš
ako makar i za trenutak
s njim pričaš.

Sedi ispred kuće na klupu,
koračaj ulicom, uvuci se u vežu,
pokaži lice ljudima –
ali ugledaš li ga
neka ti mržnja
okrene glavu.

Pusti, neka vidi
kakav ti je treptaj oka:
pomak iskrene gnusnosti.
I zatvorene usne, sklopljene oči
moraju da nauče svedočiti.
Inače biste mogli biti veseli jarani,
ali sad je smrtni greh
ako mu se nasmešiš –
nek ti usne budu uzete ako mu se nasmešiš,
nek te večit
cerek krasi.

Ako više ti se duša ne uzburka,
kad već on ne puca, ne da naredbe,
da ti tu na vratu sedi:
nek te preteški žrvanji
večito terete!

Ako dopuštiš, ti devojko, da te miluje,
od tebe nek nikad žena ne bude,
s tobom muškarac nek radosti ne oseti –
biseri tvoje žudnje svete
neka se rasprše.

Ti ženo, ako te taj može zagrliti,
od njegovog poljupca neka ti telo istrune!
Ako bi mu dete i drago bilo,
tvoje čedo do njega, majko,
ne pusti!

Tu za njega nek ni trava ne raste,
neka ide kući!
Ali dok se tu širi,
tu nemoj s njim ni pričati!

Tu nemoj s njim ni pričati,
jer tu je reč izdaja –
kod kuće može biti čovek poštenja,
tu je: ugnjetač, ubica!

8. novembar 1956.

Prevod: Fehér Illés

Borító

Molnár Imre: Titkos ügynök – Tajni agent

2015. január 19., hétfő

Eörsi István A harmonikus élet receptje – Recept harmoničnog života

Eörsi István
Budapest, 1931. június 16. – Budapest, 2005. október 13.


A harmonikus élet receptje

Ha bánt valami,
szedj mélyről a tálból,
szedj még egyszer és menj,
légy máshol.

Tisztára törölt
szemüvegedet vedd le.
Megbékélt szemmel nézz
elhülyülő szemekbe.

Elviselhető lesz
az elviselhetetlen,
de nem lehetséges,
ami lehetetlen.

Mi elfogadhatatlan,
– mert a szív belefásul -
azt ne fogadd el, sőt
ne is vedd tudomásul.

Recept harmoničnog života

Ako te nešto tišti,
iz dubine činije uzmi,
uzmi još jednom i idi,
na drugom mestu se budi.

Odmakni očišćene
lornjete.
Pomirljivim očima gledaj
popustljive poglede.

Nepodnošljivost
postaće podnošljiv,
ali nije moguć
što je nemoguć.

Što je neprihvatljivo
– jer će srce popustiti –
nemoj prihvatiti, čak
ni k znanju primiti.

Prevod: Fehér Illés


2015. január 14., szerda

Eörsi István Belépett a kerti ajtón – Prekoračila prag vrta

Eörsi István
Budapest, 1931. június 16. – Budapest, 2005. október 13.

Borító

Molnár Imre: A csók – Poljubac 

Belépett a kerti ajtón

Belépett a kerti ajtón,
aztán mégsem ment tovább,
jelképes pillanat jött:
bizarr csók a rácson át.

Mennyi meghitt árnyú rácsot,
milyen bezárt kapukat
görbített el és nyitott ki
az a cinkos mozdulat,
ahogy pirosan, párásan,
pucéran, mint két falánk,
félénk állat, összebújt a
zúzos rácsok közt a szánk.

(1966. január 17.)
Prekoračila prag vrta

Prekoračila prag vrta,
naposletku nije dalje išla,
sledio simboličan trenutak:
preko rešetaka neobičan poljubac.

Koliko prisnih senovitih rešetaka,
koliko zatvorenih dveri
iskrivio i otvorio
taj pokret saučesnički,
kako su se zarumenjeno, zamagljeno,
nago, kao dve pohlepne,
bojažljive životinje, među
rešetkama naše usne spojile.

(17. januar 1966.)

Prevod: Fehér Illés



2015. január 8., csütörtök

Eörsi István Elégtétel – Zadovoljština


Eörsi István
Budapest, 1931. június 16. – Budapest, 2005. október 13.


Elégtétel

Elégtétellel tölt el,
hogy a bankkártyáikat
nyereg alatt
puhító hunok
vérsóvár rítusait
vigyorom olykor
mégis csak megzavarta.
Ha elképzelem, hogy
halálom
kiket hangol majd
miféle örömre,
egészen elmegy
a kedvem az elmúlástól.

Zadovoljština

Sa zadovoljstvom konstatiram
da krvoločne rituale
Huna koji
bankovne kartice
ipod sedla grejali
koji put moj cerek
ipak zbunio.
Ako zamislim da
mi smrt
koga će na kakvu
radost naštimati,
prođe mi volja
za preminućem.

Prevod: Fehér Illés

2015. január 3., szombat

Eörsi István Ha ént mondok – Ako kažem ja


Eörsi István
Budapest, 1931. június 16. – Budapest, 2005. október 13.


Ha ént mondok

Ha lefekszem
én fekszem le
én kelek fel
ha felkelek

Saját kezemet
nyújtom kézfogásra
a saját számmal
nevetek

Ha hajlongnék
hát én nem hajlok
én gyilkolnék
ha kést fenek

Ha ént mondok
azt én mondom
én megyek el
ha elmegyek.

(Berlin, 1996. augusztus 1.)
Ako kažem ja

Ako legnem
ja legnem
ja ustajem
ako ustajem

Kad se rukujem
vlastitu ruku pružim
vlastitom gubicom
se smejem

Ako bi se savijao
al se ne savijam
ja bi ubijao
kad nož oštrim

Ako kažem ja
onda sam ja
ja odlazim
ako odlazim.

(Berlin, 1. avgust 1996.)

Prevod: Fehér Illés

2014. december 20., szombat

Eörsi István Újabban – U zadnje vreme

Eörsi István
Budapest, 1931. június 16. – Budapest, 2005. október 13.




Molnár Imre: A lámpa szelleme (I) – Duh svetiljke (I)


Újabban

zsendül bennem
a gyanú, miszerint a
látszat segítségével
becsaptam magam, hetvenhárom évig
úgy éltem, mintha
nem érnék soha véget.
Újabban mellém szegődött
koromfekete éjben
Leukémia asszony,
neve után ítélve
görög szépség,
lantot pengető múzsaféleségnek
képzelem el,
ki fehér lepelbe bújtatja megejtő
tagjait, barna haja
a hátára omlik -
a másik neve is szép,
megnyerő hangzású, “Heveny”,
ízt, csínt, tüzet ad
a klasszikus zengésű női csábításnak –
újabban liaisonom van
a koromfekete éjben
Leukémia Hevennyel,
és nászunk gyümölcse ezúttal bennem érik.
Új, lázas helyzet ez, mely
most még megszokhatatlan,
mint újdonság, sokat ígérő,
mint távlat – miféle távlat?
Hisz éppen a táv került
a kétely kereszttüzébe –
mint távlat csupa forró
feszültség és jeges
reménytelenség, mely tán
újdonsággal kecsegtet -
De miféle újdonsággal?
Fennakadok e kérdés
kampóján, kapálódzom,
leszakadok róla,
futok a frizsiderhez
kikapom belőle
a fokhagymás disznósajtot,
Leukémia, drága,
ne bánkódj, amiért
az új szenzációkat
– ameddig tehetem még -
elegyítem a régi
romlatlan örömökkel -
minden más tekintetben
tiéd az utolsó szó.

U zadnje vreme

klija u meni
sumnja prema kojoj
pomoću utvare
sam sebe prevario, sedamdesettri godine
živeo tako kao
da sam beskonačan.
Nedavno tokom jedne garave noći
pridružila mi se
gospođa Leukemija,
sudeći prema imenu
Grčka lepotica,
zamislio nju kao nekakvu
muzu koja na lauti svira,
koja belom skutom skriva
čarobne udove, njene lokne
na leđa padaju –
i drugo njeno ime je lepo,
očaravajući zvuči, „Akutna“,
klasičnoj milozvučnoj ženskoj pomami
ukus, okus, vatru daruje –
u zadnje vreme u garnoj noći
u tajnoj ljubavnoj vezi sam
sa Leukemijom Akutnom
i plod naše ljubavi ovog puta neće sazreti.
Nova, grozničava situacija na koju
za sada se ne mogu naviknuti,
kao novina mnogo obećava,
kao budućnost – kakva budućnost?
Pa upravo je perspektiva stigla
u unakrsnu vatru sumnje –
kao perspektiva samo je vruća
napetost i ledena
beznadežnost koja možda
sa novinom mami –
Ali sa kakvom novinom?
Zapinjem na čengelu tog
pitanja, koprcam se,
otkidam se,
trčim do frižidera
zgrabim
belim lukom namazanu švarglu,
Leukemijo draga
ne tuguj zbog toga
što nove senzacije
– dokle god sam u mogućnosti –
sa starim neiskvaranim
radostima mešam –
u svakom slučaju
zadnja reč je tvoja.

Prevod: Fehér Illés  




Molnár Imre: A lámpa szelleme (II) – Duh svetiljke (II)

2014. december 5., péntek

Eörsi István A szőlőről és más örömökről – O grožđu i ostalim slastima

Eörsi István
Budapest, 1931. június 16. – Budapest, 2005. október 13.


A szőlőről és más örömökről

Rosszabb ez a szőlő, mint a tegnapelőtti,
mikor még úgy tettem, mintha örökkön élnék?
Nem fröccsen ma is boldogítón ínyemre,
ha átharapom héját? Hát Mephisto
és Faust alkuja, a dialektikus ész
doktorvizsgája, melyet szorító kötésben,
nyújtott lábbal olvastam megalázó
kacsázási kényszerek között
az intenzív osztály nyögő, nyöszörgő
éjszakájában, nem töltött el ismét
büszkeséggel, hogy ember vagyok én is?
Halálra ítéltekként születünk, és nagy
privilégiumunk, hogy tudjuk is ezt.
Ebből a szempontból semmi különbség
a felajánlkozó pillanatok között.
Akkor hát miért zárnánk el magunkat
a kórterembe ferdén bevetülő
napfény örömétől? Az első korty a házi
pálinkából miért volna jobb
az utolsónál? S miért volna az utolsó
rosszabb az elsőnél? Van még mire várnom!


O grožđu i ostalim slastima

Gori li je ukus ovog grožđa od prekjučerašnjeg
kad sam radio tako kao da večno živim?
Ne prsne li slast i danas na moje desni
kad ljusku pregrizem? A pogodba Mefista
i Fausta, doktorat dialektičkog
razuma što sam čvrsto previjen,
ispruženim nogama čitao između
ponižavajućih potreba za nošom
u stenjanjem ispunjenoj noći
na intenzivnoj njezi, nije li me opet
ispunila ponosom da sam i ja čovek?
Rodimo se na smrt osuđeno i velika
nam je privilegija da i to znamo.
S tog stanovišta nema nikakve razlike
između trenutaka koji se sami nude.
Pa onda zašto bi se izolirali od radosti
koso upadajućih sunčevih zraka
u bolesničkoj sobi? Što bi više
prijalo prvi gutljaj rakije
od zadnjeg? I zašto bi zadnji bio
gori od prvog? Imam na što da čekam!

Prevod: Fehér Illés



2014. december 3., szerda

Eörsi István Önéletrajz – Autobiografija

Eörsi István
Budapest, 1931. június 16. – Budapest, 2005. október 13.



Önéletrajz

Srácként  azt  hittem,  minden  ennivaló,  még  füvet,  sőt  legyet  is  ettem,
de  történt  velem  egy  s más  és  rájöttem,  hogy  nem  lehet mindent  szeretnem.

Kamaszként  azt  hittem,  a  boldogság  végtelen  hosszú  makaróni,
ma  már  tudom,  hogy  bors  csak:  ráharapsz,  könnyezel,  nem  bírsz  szólni.

Kék  égen  sétált  a  pufók  hold,  az  örök  szerelmen  merengtem,
de  akkor  egy  néni  kézenfogott  és  én  pirongva  velementem.

Láttam  libegni  gyönyörűbbeket  is,  de  válogatni  igazán  szégyen —
mindig  gondosan  ügyeltem  arra,  hogy  a  csúnyákat meg  ne  sértsem.

Később  azt  hittem,    játék,  ha  a  semmiből  valamit  teremtek,
közben  a  valamik  kifogtak  rajtam  és  ravaszul  semmivé  lettek.

Volt  néhány  meglepő  percem,  amikor  hipp-hopp  meg  akartam  halni.
Sakkoztam  a  halállal,  vakon  játszottunk,  függőben  maradt  a  parti.


Autobiografija

Kao klinac verovao sam sve je jestivo, još i travu, dapače i muhu jeo,
al se sa mnom što-šta desilo i da ne mogu sve voleti, razumeo.

Kao deran verovao sam, sreća je beskonačno razvučena testa,
danas već znam, tek je biber: pregrizeš, suziš, ostaješ bez teksta.

Na plavom nebu bucmast mesec šetao, o večnoj ljubavi svojoj sanjario,
al tad me uhvatila za ruku jedna teta i zasramljeno s njom krenuo.

Video sam i čarobnije lebdeti ali probiranje je zaista sramotno –
uvek sam pomno pazio da ružne ne bi uvredio.

Kasnije sam verovao, dobra je igra ako stvorim nešto iz ništa,
u međuvremenu neki su me dobrano prešli i pretvoreno je u ništa.

Imao sam nekoliko iznenadnih trenutaka, kad brže-bolje čekala me je morija.
Sa smrt slepu partiju šaha igrao, prekinuta je partija.

                             Prevod: Fehér Illés