Csoóri Sándor (Šandor Čori) Zámoly, 1930. február 3. –
Barbár imádság
Kisimíthatatlan ráncú kő,
anya-világosságú szikla, fogadj méhedbe vissza. Tévedés volt a születésem; én a világ akartam lenni: oroszlán és fagyökér együtt, szerelmes állat, nevető hó, a szél eszméje és a magasság széjjel csurgatott tintafoltja – s lettem felhőbe vesző ember, egyetlen út királya, hamu-csillagú férfi s amit magamban egyesítek, rögtön megoszt, mert mulandó s csak sóvárgásomat csigázza… Kisimíthatatlan ráncú kő, anya-világosságú szikla, méhed küszöbe előtt állok. |
Varvarska molitva
Kamenu sa neizravnavanim borama,
steno sa majčinskom svetlošću
primi me ponovo u svoju maternicu.
Moje rođenje omaška je bila;
ja sam svet hteo biti:
istovremeno lav i koren,
zaljubljena zver, smeškajući sneg,
misao vetra i raspršena
mrlja mastila visine –
a postao čovek koji u oblaku nestaje,
kralj jedine ceste,
muškarac s zvezdom pepela
i što u sebi sjedinim
odmah me deli jer je prolazno,
tek moju požudu budi…
Kamenu sa neizravnavanim borama,
steno sa majčinskom svetlošću
pred pragom tvoje maternice stojim.
Prevod: Fehér Illés
|
Molnár Imre: Áttörhetetlen akadály – Nepremostiva prepreka – Insurmountable obstacle
Barbár imádság
Kisimíthatatlan ráncú kő,
anya-világosságú szikla, fogadj méhedbe vissza. Tévedés volt a születésem; én a világ akartam lenni: oroszlán és fagyökér együtt, szerelmes állat, nevető hó, a szél eszméje és a magasság széjjel csurgatott tintafoltja – s lettem felhőbe vesző ember, egyetlen út királya, hamu-csillagú férfi s amit magamban egyesítek, rögtön megoszt, mert mulandó s csak sóvárgásomat csigázza… Kisimíthatatlan ráncú kő, anya-világosságú szikla, méhed küszöbe előtt állok. |
Barbarian Prayer
Wrinkled, unrelaxing stone, rock of mother-daylight, take me back again into your womb. Being born was the first error; the world was what I wanted to be: lion and tree-root in one, loving animal and laughing snow, consciousness of the wind, of heights pouring their dark ink-blot down – and here I am cloud-foundered man, king of a solitary way, being of a cindery star, and what I join within myself splits me at once, because it goes quickly and only sharpens yearning… Wrinkled, unrelaxing stone, rock of mother-daylight, I stand at the entrance to your womb.
Translated by Edwin Morgan
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése