Keresés ebben a blogban

2014. december 29., hétfő

Csoóri Sándor Barbár imádság – Varvarska molitva – Barbarian Prayer

Csoóri Sándor (Šandor Čori)  Zámoly, 1930. február 3. –


Barbár imádság

Kisimíthatatlan ráncú kő,
anya-világosságú szikla,
fogadj méhedbe vissza.
Tévedés volt a születésem;
én a világ akartam lenni:
oroszlán és fagyökér együtt,
szerelmes állat, nevető hó,
a szél eszméje és a magasság
széjjel csurgatott tintafoltja –
s lettem felhőbe vesző ember,
egyetlen út királya,
hamu-csillagú férfi
s amit magamban egyesítek,
rögtön megoszt, mert mulandó
s csak sóvárgásomat csigázza…
Kisimíthatatlan ráncú kő,
anya-világosságú szikla,
méhed küszöbe előtt állok.

Varvarska molitva

Kamenu sa neizravnavanim borama,
steno sa majčinskom svetlošću
primi me ponovo u svoju maternicu.
Moje rođenje omaška je bila;
ja sam svet hteo biti:
istovremeno lav i koren,
zaljubljena zver, smeškajući sneg,
misao vetra i raspršena
mrlja mastila visine –
a postao čovek koji u oblaku nestaje,
kralj jedine ceste,
muškarac s zvezdom pepela
i što u sebi sjedinim
odmah me deli jer je prolazno,
tek moju požudu budi…
Kamenu sa neizravnavanim borama,
steno sa majčinskom svetlošću
pred pragom tvoje maternice stojim.

                             Prevod: Fehér Illés


Borító

Molnár Imre: Áttörhetetlen akadály – Nepremostiva prepreka – Insurmountable obstacle

Barbár imádság

Kisimíthatatlan ráncú kő,
anya-világosságú szikla,
fogadj méhedbe vissza.
Tévedés volt a születésem;
én a világ akartam lenni:
oroszlán és fagyökér együtt,
szerelmes állat, nevető hó,
a szél eszméje és a magasság
széjjel csurgatott tintafoltja –
s lettem felhőbe vesző ember,
egyetlen út királya,
hamu-csillagú férfi
s amit magamban egyesítek,
rögtön megoszt, mert mulandó
s csak sóvárgásomat csigázza…
Kisimíthatatlan ráncú kő,
anya-világosságú szikla,
méhed küszöbe előtt állok.

Barbarian Prayer

Wrinkled, unrelaxing stone,
rock of mother-daylight, take
me back again into your womb.
Being born was the first error;
the world was what I wanted to be:
lion and tree-root in one,
loving animal and laughing snow,
consciousness of the wind, of heights
pouring their dark ink-blot down –
and here I am cloud-foundered man,
king of a solitary way,
being of a cindery star,
and what I join within myself
splits me at once, because it goes
quickly and only sharpens yearning…
Wrinkled, unrelaxing stone,
rock of mother-daylight, I
stand at the entrance to your womb.

                             Translated by Edwin Morgan


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése