Keresés ebben a blogban

2014. december 22., hétfő

Csoóri Sándor A harmadik nap esni kezdett a hó – Trećeg dana počeo je padati sneg

Csoóri Sándor (Šandor Čori)  Zámoly, 1930. február 3. –


A harmadik nap esni kezdett a hó

Az első nap arra volt jó,
         hogy mindent elfelejtsek;
a második arra, hogy mindenre emlékezzek.
S a harmadik nap esni kezdett a hó.
          És megszületett a sejtelem,
          hogy mostmár mindig esni fog,
          homlokodtól a szádig,
          szádtól az ágyékodig,
          végig a tested hosszán,
          végig az életemen.
Havazni fog a mennyezet, a telefonkagyló,
          ha fölemelem,
az elmosódó gyerekkori ég, ha hátranézek.
Megrekedt fák és megrekedt kazlak közt is
          csak a hó kísértete kószál,
          az elsötétített földeken megül,
          a háborús menekülőket megkoronázza.
És tudtam már, hogy nem leszek egyedül,
elkísér ez a hóesés, ahova megyek,
leül mellém a vonatba,
átkel velem a tengeren,
füstölgő autógumik s levegőtlen városok
          éjszakájában
          megszólít anyanyelvemen
          s országokat hódít nekem,
          mert országot hódítani
          te akartál
s ha már hazám se lesz, mert nem lesz erőm
          vallani róla,
bezárkózom ebbe a havazásba,
mint aki fehér inget vesz föl,
fehér inget az utolsó napon.

Trećeg dana počeo je padati sneg

Prvi dan bio je zato dobar
          jer sam mogao sve zaboraviti;
drugog dana pak svega se mogao setiti.
A trećeg dana počeo je padati sneg.
          I rodila se slutnja,
          od sad će stalno padati,
          od tvog čela do usta,
          od usta do njedra,
          duž čitavog tvog tela,
          duž čitavog mog bivstvovanja.
Snežiće tavanica, telefonska slušalica,
          ako podignem,
obrisi neba iz dečačkog doba, ako se osvrnem.
Među zapelim drvećem i zapelim stogovima
          samo avet snega luta,
          naslanja se na zatamnjena polja,
          okruni begunce rata.
I već sam znao, neću biti sam,
gde god se budem kretao, pratiće me sneg,
sestće pored mene u vozu,
prelaziće sa mnom more,
u noć zadimljenih autoguma i bezvazduđnih
          gradova
          osloviće me na mom maternjem jeziku
          i zemlje će mi osvojiti,
          jer osvojiti zemlju
          ti si htela
i kad već ni grudu neću imati, jer neću imati
         snagu o njoj govoriti
zatvoriću se u ovo sneženje,
kao neko ko belu košulju obuče,
belu košulju zadnjeg dana.

Prevod: Fehér Illés



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése