Pero Zubac - Nevesinje, 30. maj 1945. –
Jedino će ostati
Tvoje će oko zaboraviti
moj neodlučan korak i uho će zaboraviti moj neobuzdani smeh i usna će ti zaboraviti moj gorak usnotok reči i rame će ti zaboraviti moj nesiguran dlan samo će tvoja kosa upamtiti moju ruku koja se suprotstavlja zamišljenom vetru. |
Egyedül ami marad
Szemed elfeledi
tétova lépteimet
és füled elfeledi
féktelen nevetésemet
és ajkad elfeledi
keserű szavaim áradatát
és vállad elfeledi
bizonytalan tenyeremet
csak a képzeletbeli széllel
szembeszegülő
hajad
őrzi kezemet.
Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése