Pilinszky János Elég – Dosta – Enough

Pilinszky János (Janoš Pilinski)

Budapest, 1921. november 25. – Budapest, 1981. május 27.

Elég A teremtés bármilyen széles, ólnál is szűkösebb. Innét odáig. Kő, fa, ház. Teszek, veszek. Korán jövök, megkésem. És mégis olykor belép valaki és ami van, hirtelenűl kitárúl. Elég egy arc látványa, egy jelenlét, s a tapéták vérezni kezdenek. Elég, igen, egy kéz elég amint megkeveri a kávét, vagy ahogy "visszavonúl a bemutatkozásból", elég, hogy elfeledjük a helyet, a levegőtlen ablaksort, igen, hogy visszatérve éjszaka szobánkba elfogadjuk az elfogadhatatlant.

Dosta Koliko god je stvorenje širok, i od obora je oskudniji. Odavde do tamo. Kamen, drvo, kuća. Premećem. Rano dolazim, zakasnim. Ipak koji put ulazi neko i postojanje odjednom se raširi. Dosta je prizor jednog lica, prisustvo nekog, i tapete počinju krvariti. Da, dosta je način kako jedna ruka pomeša kafu, ili kako „se povlači nakon upoznavanja“, dosta je da zaboravimo mesto, bezvašdušan niz prozora, da, da noću nakon povratka u našu sobu prihvatimo neprihvatljivo. Prevod: Fehér Illés

Enough

However broad Creation is,
it’s narrower than a sty.
From here up to there. Stone, wood, house.
I bustle and fuss about. I come early, I’m late.

And still, someone enters now and then,
and everything here will suddenly open up.
It’s enough to see a face, someone being here,
and tapestries will start bleeding.

A hand, yes, a hand stirring a coffee
will be enough, or a hand
„withdrawing from greeting someone”,
it’s enough to forget the place,
the airless row of windows, yes,
so that returning to our room at night
we can accept what’s unacceptable.

                             Translated by N. Ullrich Katalin