Cselényi Béla Kolozsvár, 1955. április . 04. –
Vízy Dorka emlékére
Hát ellibbentél, lepkecsontú Dorka... Elsápad az arc, elszorul a torok, a szőrehulló dokumentátorok nikotinleples vagy dohányszűz torka. Ívelő utadon égi vándorok kísérnek halkan az örök uborka- szezonba, míg belénk a halál horga nem akadt még, csupán lelkünk tántorog. Íróasztalodon megfagyott hajsza égeti lelkét munkatársaidnak és tehetetlenül néznek egymásra. Ódon elődök dagerrotip bajsza fogad odaát és szivárványhidak, míg lent fáradoznak hantodat ásva. Budapest, 2015. I. 1. |
U spomen Dorke Vizi
Pa odlepršala si Dorko s kostima leptira…
Izbledi lice, stisne se grlo
nikotinom presvučeno ili čisto grlo
već napola ćelavih piskarala.
Na tvom putu u lovište večno
nebeske lutalice te prate
a mi dok nas kama kosca ne
stiže samo dušama posrtamo.
Na tvom pisaćem stolu zaleđena vreva
prži duše tvojih saradnika
i jedan drugog nemoćno gledaju.
Na drugom svetu te mostovi duge
čekaju i brkovi prastarih predaka,
dok dole tvoj grob užurbano kopaju.
Budimpešta, 1. I. 2015.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése