Keresés ebben a blogban

2015. február 5., csütörtök

Fodor Ákos Vakvágta – Slepa trka

Fodor Ákos Budapest, 1945. május 17. –

Vakvágta

Addig kerestelek,
míg meg nem találtál
- s hogy ez megeshetett,
úgy érzem: becsesebb
életnél, halálnál.

Mindaddig vártalak,
míg el nem értelek
s a Pontnyi Pillanat
támasz - pontunk marad,
hol nincs enyém-tied.

Bár naponta meg kell mászni egy-egy vermet;
naponta föl lehet zuhanni a csúcsra!
Az ember, úgy látszik, avégre termett,
hogy mit elért: keresse újra s újra.

Vakon vágtázva is, és át tűzön-vízen,
meg - megmértük végre: mekkora lehet a Kék Végtelen!
- S e győztesen, s e vesztesen,
félálomban suttogjuk: i g e n.
Álmunk mély és teljes legyen.
S hogy nappal is rólunk álmodjon a Szerelem:
ébredj velem,
Jobbik Felem,
ÉBREDJ VELEM! 


Slepa trka

Tražio te dotle,
dok me našla nisi
– i da se to moglo desiti,
osećam: vrednije je
od života i smrti.

Čekao te dotle
dok te nisam stigao
i Tren Trenutka
ostaje naše uporište
gde moje-tvoje ne postoji.

Mada svakodnevno treba po jednu jamu savladati;
svakodnevno i na vrh se može stropoštati!
Čovek, izgleda, stvoren je za to
da što postige: traži ponovo i ponovo.

I u slepom kasu, i preko vode i vatre,
pa premerili: Plavi Beskraj koliki je!
– I ni kao pobednik, i ni kao pobeđeni,
nek u polusnu šaptamo: d a.
Nek nam bude san dubok i potpun.
I da Ljubav i preko dana o nama sanja:
sa mnom se budi,
Moja Bolja Polovino
SA MNOM SE BUDI!


                             Prevod: Fehér Illés


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése