Keresés ebben a blogban

2015. május 4., hétfő

Vajdics Anikó Játék(on kívül) – (Izvan) igre

Képtalálat a következőre: „vajdics anikó”
Vajdics Anikó, Budapest 1964. 10. 19. –  

Játék(on kívül)

Valahogyan el kell majd kezdened ezt
a verset is; felütni valahol, mint a könyvet,
amit csukott szemmel emelsz le a polcról;
hagyni, hogy magától kinyíljon, rábökni
a legelső szóra, ami szembeötlik, „miért”,
és már olvasni is tovább, hiszen ez az,
amit te is tudni szeretnél, hogy "miért
épül olyan gyarlón minden, hogy néha
magas házak beomlanak anélkül, hogy
bármi külső okát lelnénk”, borzongva
nézni körül, mintha lenne ott Valaki,
aki figyel, aki minden lépésedet ismeri;
nevetséges, Kafka csaknem száz éve
halott, honnan tudhatta volna előre,
hogy az egyetlen lehetséges mondatot
írja éppen, amivel el tudsz indulni
a Temető utcán jobbra fel a kanyaron
túl a térig, ártatlan játékaitok egykori
színhelyéig, ahonnan nyáron, a nedves
fűben fekve, a legszebbnek látszanak
a csillagok; nem meghatódni, csak menni,
menni végig a búcsúlevelekkel teleszórt
Úton, a pocsolyákat és az időzített aknákat
gondosan kikerülni, a zsákutcákat jelző
táblákat időben észlelni, menni a házak,
a kerítések, az utcatáblák, a villanyoszlopok,
a nyomóskutak és a tűzcsapok ritkuló menetét
elhagyva a szénaboglyákon, a méhkaptárakon és
a farakásokon is túl a felhőboglyák, a holdkaptárak,
a fénykazlak közelébe, a csillagerdő szélére,
ahonnan visszanézve, ártatlan játékaitok egykori
színterére, már csak a templomtorony látható.

2014. január 03. Balatonszepezd

(Izvan) igre

Moraćeš nekako i ovu pesmu
započeti; otvoriti kao onu knjigu
koju s police i zatvorenim očima skidaš;
pustit da se sama otvori i na prvu reč
koja se pred očima pojavljuje pokazati, „zašto“,
i već dalje čitati, pa to je ono
što bi i ti hteo znati, „zašto se
sve tako jadno gradi da se koji put
visoka zdanja bez toga sruše da bi
vanjski znaci to predskazali“, drhtajući
gledati okolo kao da je Neko tamo,
ko promatra, ko tvoje korake poznaje;
smešno je Kafka je skoro sto godina
mrtav, kako bi mogao unapred znati
da upravo jedino moguću rečenicu
piše čime Grobarskom ulicom
desno preko okuke do trga možeš
krenuti, do mesta negdašnjih
nevinih igara, odakle leti, valjajući se
u travi, zvezde su najlepše;
ne ganuto, samo koračati duž
oproštajnim pismima prepune
Ceste, brižljivo izbegavajući
lokve i tempirane akne, na vreme
opaziti table slepih ulica, koračati
ostavljajući niz kuća, taraba, kućnih brojeva,
bandera, bunara na točak i požarnih slavina
preko plastova sena, košnica i naslaga
drveta u blizinu plastova oblaka, mesečevih
košnica, snopova svetla, na rub šume zvezda,
odakle pogledom unatrag na mesto
negdašnjih dečjih igara samo toranj crkve se vidi.

Balatonsepezd, 03. januar 2014.

Prevod: Fehér Illés

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése