Déri Balázs Orgovány, 1954. augusztus 4. –
Fogyatkozás
„Áronnak, a papnak fiai közül” (Lv 21,21)
Még emlékeznek rá az idegek:
kihúzott fog, csonkolt kéz,
láb, tőből levágva fájhat így.
Egy ideig éles, tompul aztán,
majd csak időjárás-változáskor.
El is fogadom – vannak pótszerek,
ezt tudom takarni, abba, hogy látják,
beletörődöm. Éhen sem halok:
ehetek húst, kenyeret. Nemzetségem
nem vet ki magából. Valahogy
odacsúszom vagy el sem mozdulok.
De az érintés! Csak a függöny!,
csak a függöny anyagának
megfoghatatlan emlékezete!
|
Smanjivanje
„Aronu, jednom od popovih sinova” (Lv 21,21)
Nervi ga se još sećaju:
izvađen zub, okrnjena ruka,
noga, odrezana može tako boleti.
Jedno vreme oštro, pa se štiša,
kasnije samo promenom vrmena.
Ta prihvaćam – postoje surogati,
to mogu pokriti, pomirim se tim
što se vidi. Niti umirem od gladi:
mogu jesti meso, hleba. Moj narod
me neće izopćiti. Nekako ću se
približiti ili ni neću se pomaknuti.
Ali doticaj! Samo zavesa!,
samo neuhvatljivo sećanje
na materijal zavese!
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése