Déri Balázs Mózes és Áron – Mojsije i Aron

Déri Balázs Orgovány, 1954. augusztus 4. –

James Tissot: Mózes és Áron a néphez szólnak – Mojsije i Aron narodu govore

Mózes és Áron „Áron pedig mélyen” (Lv 10,4) Mikor a tűz megemésztette két fiát, – a testüket nem, a köntösüket nem, csak a lelküket –, a nép kiáltozott, és Áron hallgatott. Mikor kivitték a fiait, lelkük nélkül a testüket, köntösükben, Izráel egész háza sírt, és Áron hallgatott. A lisztáldozatot, a legszentebbet megette, kovász nélkül, de a húst elégette, és hallgatott. Akkor Mózes rárivallt, és szólt Áron. És Mózes hallgatott. Az Örökkévaló is hallgatott.

Mojsije i Aron „A Aron duboko” (Lv 10,4) Kad mu je vatra oba sina progutala m – ne njihova tela, ogrtače, samo duče – narod galamio a Aron šutio. Kad su mu sinove odneli, ne i duše samo tela, u ogrtačima, čitav Israel plakao a Aron šutio. Žrtvu brašna, ono sveto pojeo, bez kvasca, ali meso spalio i šutio. Tad ga Mojsije izgrdio i Aron govorio. A Mojsije šutio. I Vekovit je šutio. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.multesjovo.hu/en/aitdownloadablefiles/download/aitfile/aitfile_id/116/

Ismeretlen festő – Nepoznat autor: 

Mózes és Áron a fáró előtt – Mojsije i Aron ispred faraona

Déri Balázs Újra a labirintus – Ponovo lavirint

Déri Balázs Orgovány, 1954. augusztus 4. –

Újra a labirintus A fonál végét megfogni, az volt nehéz. És kivárni előtte, hogy a nő arra jár, és azt a nőt fölismerni, az volt nehéz: arca kissé püffedt, járása tétova lett. Ahogy bemutatkozott, semleges volt a kézfogása. Álomlátás intette, szólt a férfi, hogy térne vissza. Álomlátás, szólt a nő, és szenvtelen adta át a vörös gombolyagot. A férfi a legbelső teremig nem állt meg. A fonál addig ért. Iszamós földet gondolt, bűzt, szörnykarok szorítását, rejtekből rátörve. De csak egy kupac csontot talált a fáklya fényénél, a sarokban. S némi száraz vért a falakon. A dulakodás nyomait. Leült és várt. Szörnyre. S még ez volt nehéz: mielőtt ellobbant a fáklya, meggyújtotta a fonált. Meggyújtotta a fonált a férfi.

Ponovo lavirint Spojiti kraj sa krajem, to je bilo teško. I pre toga dočekati da se pojavi žena i onu ženu prepoznati, to je bilo teško: lice joj nešto nabreklo, hod nesiguran postao. Kako se predstavila, njeno rukovanje je nedokučiv bio. Privid sna opomenula, reče on, da bi se vratila. Privid sna, reče ona i crven smotuljak ravnodušno predala. On nije stao do zadnje odaje. Nit je dotle dosezala. Memljivu zemlju osetio, vonj, stezanje nemana, što se iz skrovišta izbija. Ali u uglu, u svetlu baklje, samo gomilu kostiju našao. I na zidovima osušene mrlje krvi. Tragove tuče. Seo i čekao. Nemana. I što je još teško bilo: pre no što se baklja ugasila, nit je zapalio. On je zapalio nit. Prevod: Fehér Illés



Déri Balázs Jubileum – Jubilej

Déri Balázs Orgovány, 1954. augusztus 4. –

Jubileum „fúvasd végig” (Lv 25,9) „Kürtölés esztendeje ez.” Nem számoltam a hétszer hét előzőt. Nem sóvárogtam utána, és nem is féltem tőle. Az igazat megvallva: időközben el is felejtettem, olykor. Vissza mit kérjek, mit adjak? Mi tér vissza hozzám, és mi megy el más jogos birtokába? Ezt latolgatom, amíg közel ér a kürtölés. A szolgaságot visszaadjam-e, tulajdonomat? És veszteségeimet mind visszanyerjem-e? Akarom-e a megszokást? A fölismeréseket? Hirtelen nem is tudom, pedig közel a kürtölés.

Jubilej „daj da se do kraja duva” (Lv 25,9) „Godina je to sviranja na rogu.” Nisam brojao prijašnjih sedam puta sedam. Nisam čeznuo za njom niti sam se plašio. Istini za volju: u međuvremenu katkad i zaboravio. Šta da nazad tražim, šta da dam? Šta mi se vraća i šta odlazi u opravdano vlasnišvo drugih? To odmeravam dok mi se glas roga približava. Dal da vratim ličnu svojinu, svoje ropstvo? I svoje gubitke dal da ponovo steknem? Dal želim navadu? Prepoznavanja? Iako je glas roga blizu, u tom trenu ni ne znam. Prevod: Fehér Illés



Déri Balázs Fogyatkozás – Smanjivanje

Déri Balázs Orgovány, 1954. augusztus 4. –

Fogyatkozás „Áronnak, a papnak fiai közül” (Lv 21,21) Még emlékeznek rá az idegek: kihúzott fog, csonkolt kéz, láb, tőből levágva fájhat így. Egy ideig éles, tompul aztán, majd csak időjárás-változáskor. El is fogadom – vannak pótszerek, ezt tudom takarni, abba, hogy látják, beletörődöm. Éhen sem halok: ehetek húst, kenyeret. Nemzetségem nem vet ki magából. Valahogy odacsúszom vagy el sem mozdulok. De az érintés! Csak a függöny!, csak a függöny anyagának megfoghatatlan emlékezete!

Smanjivanje „Aronu, jednom od popovih sinova” (Lv 21,21) Nervi ga se još sećaju: izvađen zub, okrnjena ruka, noga, odrezana može tako boleti. Jedno vreme oštro, pa se štiša, kasnije samo promenom vrmena. Ta prihvaćam – postoje surogati, to mogu pokriti, pomirim se tim što se vidi. Niti umirem od gladi: mogu jesti meso, hleba. Moj narod me neće izopćiti. Nekako ću se približiti ili ni neću se pomaknuti. Ali doticaj! Samo zavesa!, samo neuhvatljivo sećanje na materijal zavese! Prevod: Fehér Illés



Déri Balázs Lévita – Levita

Déri Balázs Orgovány, 1954. augusztus 4. –

Lévita „ami abból szentelni való” (Nm 18,29) Milyen magányosak ajándékaid! Elfogadjam-e? Másfelé nézek előlük. Elfogadjam-e? Befordulok egy átjáróházba. Elfogadhatom-e? Zúg a fülem. A gangok meg az utca hangjai. Azt hitted, hallás, hitted, látás, azt hitted, majd közelebb, azt hitted, értelem és értés. Milyen magányosak ajándékaid!

Levita „što je od onoga za posvećivanje“ (Nm 18,29) Koliko su samotni tvoji pokloni! Dal da prihvatim? U drugom pravcu gledam. Dal da prihvatim? U neki prolaz ulazim. Mogu li prihvatiti? Zuje mi uši. Glasovi gangova i ulice. Verovala si, sluh, verovala, vid, verovala, pa još bliže, verovala, razum i razumevanje. Koliko su samotni tvoji pokloni! Prevod: Fehér Illés



Déri Balázs A soriai rebe sírfelirata – Epitaf rabina iz Sorije

Déri Balázs Orgovány, 1954. augusztus 4. –

A soriai rebe sírfelirata                    „jó vénségben, öregen és betelve” (Gn 25,7)                    Avruhom Zvi ben Efrajim Fisl barátomnak A műemléktemplom hátsó falán három tárló, a boldog XIII. század jelzéseivel. Az elsőben arasznyi, színezett agyagszobor: az Anya, Gyermekével. A másodikban egy állati lapockacsont, rajta egy iskolás gyermek följegyzései: hatágú csillagban talán egy pythagorasi feladvány s arab betűs szöveg. A harmadik tárlóban egy félbetört szarkofágfedél. A kőbe vésett héber szöveg könnyen olvasható: „Abban a pillanatban megszűnt a látomás….. amikor meghalt egy bölcs, egy …..ember, egy rabbi, teljes….. -val, Abraham Szatabi.” Elhatározod, hogy majd utánanézel, mit írt, miről volt nevezetes a soriai rebe. S hogyan egészítik ki a szöveget a tudományos közlemények, az ismétlődő formulák ismeretében. Neveken és jelzéseken gondolkodva jársz a tárlók előtt, balról jobbra, aztán jobbról balra. Aztán vissza. A Gyermek, az Anya, a Király, az elűzött, az Ősatya. A Pátriárka, a megtagadott, a Király, az Anya, a Fiú. Ez jut eszedbe, amikor a boldog XIII. századból való, töredékes szöveget olvasod, a soriai rebe epitáfiumát, a bölcs és istenfélelemmel teli emberét, akinek halálakor megszűnt a látomás.

Epitaf rabina iz Sorije „dobro je biti ostarelo i zasićeno u iskonu” (Gn 25,7) Mom prijatelju Avruhom Zvi ben Efrajimu Fislu Na zadnjem zidu spomen crkve tri držača sa oznakama sretnog XIII. stoleća. U prvom obojen kip od gline veličine pedlja: Majka sa Detetom. U drugom lopatična kost životinjskog porekla sa beleškama jednog školarca: u šestokrakoj zvezdi valjda Pitagorova postavka i tekst sa arapskim slovima. U trećem držaču polomljen poklopac sarkofaga. Jasno se vidi u kamen urezan jevrejski tekst: „Vizija je u istom trenutku prestala... kad je umro jedan mudrac, jedan... čovek, rabin, sa punim... Abraham Satabi.“ Odlučio si, već ćeš pogledati šta je pisao, zbog čega je bio rabin iz Sorije poznat. I naučna saopštenja, na koji način dopunjuju tekst u svetlu formula koje se ponavljaju. Ispred držača o imenima i znakovima razmišljajući  [hodaš, sa leva na desno, pa sa desne na levo. Zatim nazad. Dete, Majka, Kralj, prognanik, Praotac. Patriarh, proteranik, Kralj, Majka, Mladić. Toga se setis, čitajući izlomljen tekst iz sretnog XIII. stoleća, epitaf rabina iz Sorije, mudraca i pobožnog čoveka, čijem srmću prestala je vizija. Prevod: Fehér Illés



Déri Balázs Pályám emlékezete – Podsećanje na moj životopis

Déri Balázs Orgovány, 1954. augusztus 4. –

Pályám emlékezete                    „oda nem mehetsz be” (Dt 34,4) Magamnak adtam nevemet – örmény püspök s dédapám után. Bengálban vörös lombu fa, arabul „szabad”, „pénztelen”. Magam kerestem sorsomat, idejét – ütem és kapkodás –, irányát – egyszerre bent és kifelé –, s terét is: a prést, a réseket. Én választottam hitemet: Róma-hű, keleti, zsidó. Magam alkottam kánonom, belefoglalva nemest, nemtelent. Ez itt az én nevem. Ez itt az én sorsom, hitem, betűm. Mostantól kint vagyok. Mostantól bemegyek.

Podsećanje na moj životopis                    „tamo ne možeš ući (DT 34,4) Ime sam sebi dao – prema armenijskom biskupu i čukumdedi. U Bengalu drvo s crvenom krošnjom, na arapskom „slobodan“, „siromašak“. Svoju sudbu sam tražio, vremena – takt i užurbanost – pravca – istovremeno unutra i prema vani – a i prostora: stegu, pukotine. Svoju veru sam birao: Veran Rimu, istočnjak, Jevrejin. Svoj kanon sam stvarao obuhvatajući plemenito, neplemenito. To tu je moje ime. To je moja sudba, vera, slovo. Od sad sam vani. Od sada ulazim. Prevod: Fehér Illés