Déri Balázs Orgovány, 1954. augusztus 4. –
Pályám emlékezete
„oda nem mehetsz be” (Dt 34,4)
Magamnak adtam nevemet –
örmény püspök s dédapám után.
Bengálban vörös lombu fa,
arabul „szabad”, „pénztelen”.
Magam kerestem sorsomat,
idejét – ütem és kapkodás –,
irányát – egyszerre bent és kifelé –,
s terét is: a prést, a réseket.
Én választottam hitemet:
Róma-hű, keleti, zsidó.
Magam alkottam kánonom,
belefoglalva nemest, nemtelent.
Ez itt az én nevem. Ez itt
az én sorsom, hitem, betűm.
Mostantól kint vagyok.
Mostantól bemegyek.
|
Podsećanje na moj životopis
„tamo ne možeš ući (DT 34,4)
Ime sam sebi dao –
prema armenijskom biskupu i čukumdedi.
U Bengalu drvo s crvenom krošnjom,
na arapskom „slobodan“, „siromašak“.
Svoju sudbu sam tražio,
vremena – takt i užurbanost –
pravca – istovremeno unutra i prema vani –
a i prostora: stegu, pukotine.
Svoju veru sam birao:
Veran Rimu, istočnjak, Jevrejin.
Svoj kanon sam stvarao
obuhvatajući plemenito, neplemenito.
To tu je moje ime. To je
moja sudba, vera, slovo.
Od sad sam vani.
Od sada ulazim.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése