G. Szabó Ferenc Sepsiszentgyörgy 1968. december 29. –
Kettesben
Amikor végre Veled is
lehetek néma harangokat és sovány ebeket rajzolok
egy végtelen mosolyt ajkadra
(még azért is!)
ahogy szívod
magadba Világ a csöndnek illatát.
Megnyugtat ez a kép.
Az ég asztala tele van
fénycsontokkal. |
Udvoje
Kad moćiću konačno i
s Tobom biti
crtaću
nema zvona
i mršave pse
na tvoje usne beskonačan osmeh
(i još zato!)
Svete
kako u sebe
miris tišine
udišeš.
Smiruje me taj prizor.
Kostima svetla
je pun stol neba.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése