Pethes Mária
Kacorkés
valaki máshoz legyél hűtlen
a szerelmet felejthető kalandokkal száműzöm beszédes hiányodban visszafogottan létezem
évfordulónk tűzijátéka világít a betonra
szürkével szürkére írom neved csak én látlak magányom lapul a tiedhez ilyen nyirkos időben kell az ólmeleg
hallhatatlanságodban elbukik a város
milyen erő tartja féken a Tó haragvó hullámverését ami talapzatáról ledöntheti emlékedet szavaidat nem hantolja ki senki és hangod nem adja a hegyeknek
arcom a keresés árkolja de megtalállak
az elengedésben vajon te felismersz engem a várakozástól kimerült napraforgókban röghöz kötött rózsák rabszolgatekintetében a korán elhunyt nárciszokat sirató eső dalában csapongó dongók hőskölteményében vajon mikor veszíted el rendeltetésed mint élesre köszörült kacorkés a vénségtől tehetetlen kertész kezében |
Nož za kalemljenje
nekoj drugoj budi neveran
ljubav zaboravljivim avanturama
progonim u govorljivom manjku tvom
uzdržano postojim
beton vatromet naše godišnjice obasjava
ime ti sivom sivo pišem tek te ja
vidim moja samoća uz tvoje se privija
u tako vlažnom vremenu toplina obora treba
grad u tvojoj načujnosti se gubi
kakva sila drži na uzdi ljut valomet
Jezera koja bi tvoju uspomenu sa postolja
srušila tvoje reči niko ne oživljava
i tvoj glas planinama ne daruje
lice mi potraga brazda ali nalazim
te u otpuštanju prepoznaješ li me
u suncokretima od čekanja iscrpljenima
u robovskim pogledima ruža za grudu vezanih
u pesmi kiše koja rano umrle narcise oplakuje
u junačkom spevu zumdarača
kad ćeš li svoju namenu izgubiti
kao oštar nož za kalemljenje
u rukama od starosti nemoćnog vrtlara
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése