Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –
Távolságod
Betakar távolságod –
Égderék roppan, megfeszülne, de már nem bír. Széttépi az álmokat.
Ősz van – és színek, árnyak
kavarognak, fűbe, fába gabalyodva rozsdafoltokká alakítanak, és lassan fogyó tetemmé gyúrnak.
Rajzolatom csak megmarad -
tán kőbe, agyagba, iszapba ha nem fullad, bársonyos bőrbe, húsba ég – mert, másik őszre… ránca még nem elég.
2015. május 13.
|
Tvoja razdaljina
Tvoja razdaljina me pokriva–
Krkne struk neba, napinjao bi
ali već ne može.
Rastrga snove.
Jesen je – vrte se boje,
senke, u travu, stabla zaplinjajući
u mrlju rđe me oblikuju i
u sporo nestajući leš pretvaraju.
Ostaće valjda obrisi moji –
možda u kamenu, glini, ako se
u mulju ne utopi,
izgori meso, svilenasta koža –
neku drugu jesen... neće doživeti bora.
13. maj 2015.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése