Géher István
1940. január 15. – 2012. június 11.
Esztendők éve
a hatvankettedik, amikor ezt
leírja, már elmúlt, mögötte van,
amit visszatekintve megfelez,
hogy legyen, aki fiatalosan
egy kopasz fejet közszemlére tesz.
(egy kortárs írta épp akkoriban,
hogy "élek-e még kétennyit? ez a
kétely zár, ez a kétely nyit.") maga
se tudja most már, miután megélték,
megélné-e a felének felét,
ha lenne is jövője, amiért még
itt maradna... lehajtja a fejét
az előtt, aki lesz, jöhet a vénség
motyogva, hogy még mindig nem elég -
mert amíg él a test, a lélek el nem
hiszi, amit tud: hogy az élet elment.
|
Godine godine
šezdesetdruga, kad to
napiše, već je prošla, iza njega je
šta pogledajući unazad polovi
da bude neko ko će mladalački
jednu ćelavu glavu javno izložiti.
(jedan savremenik baš u to vreme
napisao „živeću li još dvostruko? ta
sumnja zatvara, ta sumnja otvara.“) ni
sam više ne zna, nakon što su doživeli,
dal će polovinu polovine doživeti,
i da ima budućnosti zbog čega bi
još ostao... sagne glavu ispred
onoga što će biti, mrmljajući može
doći starost, pa još uvek dosta nije –
jer dok telo živi duša ne veruje
u ono što zna: život prođe.
Prevod: Fehér Illés
|
Nagy költő is volt, nem csak kiváló tanár.
VálaszTörlés!
VálaszTörlés